Az inspirátor

Végre eljutottam oda, hogy összegezzem a magam számára az 5. hét anyagát. Nos, nézzük a kérdéseket szép sorjában.

Ki volt a kedvenc tanárod, és miért?

Muci néni. Kémiát, biológiát, pszichológiát tanított a középiskolában. Ő volt az a tanár, akinek az órájára még a leggyengébb tanuló se ment el felkészületlenül. Nem azért mert félt, egyszerűen senki sem tudta megtenni, hogy ne készüljün az órájára.

Melyek voltak azok a tulajdonságok a személyiségében, amelyek őt jó tanárrá tették?

Hiteles, nagy tudású, melegszívű, humánus, de szigorú tanár volt. Volt benne valami magával ragadó, amivel hatni tudott ránk. Képes volt meggyőzni bennünket arról, hogy amit tanít az érdekes és fontos. Képes volt a legnehezebb dologra, felkeltette az érdeklődésünket. Rávett minkent arra, hogy időt szánjuk tantárgyai tanulására. Muci néni be volt oltva ismeretátadással. Mindig tudta, hogy az adott körülmények között mikor, mennyi információt, kinek és hogy adjon át.

Szükség van-e tanárra a tanuláshoz? Változik-e a tanár szerepe a korosztálytól függően, s ha igen, akkor hogyan? Ugyanolyan szemléletű tanárra van-e szükség kisiskolásoknál, mint középiskolában? El tudunk-e képzelni a jelenlegi egy tanár-sok diák modelltől eltérő felépítést: pl. két vagy több tanár vesz részt az órán?

A múlt heti andragógiai képzésen az egyik feladat kapcsán össze kellett gyűjtenünk a pozitív tanulási tapasztalatainkat. Átolvastam a jegyzeteimet és megállapítottam, hogy a csoport által összegyűjtött ismérvek alapján a pozitív tapasztalatok 90%-a a tanárhoz köthető. Ezek után úgy tűnik, hogy erre csak azt a választ adhatom, hogy igen. Ezt az egyértelmű igent ennek ellenére módosítom. Inspirátorra van szükség. A csoport tagjainak életkorától, meglévő tudásától, tapasztalataitól függ, hogy az inspirátor szerepét a tanár, a mentor, a tutor, vagy a csoporttárs tölti-e be. Olykor az inspirátor szerepét betöltheti egy könyv is.

Még egy gondolat a tanár szerepéhez. A tanár nem csak inspirátor, de vezető is, hiszen vezeti, irányítja a rábízott diákokat. Jó vezetővé válni művészet. Jelenlegi ismereteim szerint a vezetővé válás művészetéről Ernst Shackletontól lehet a legtöbbet tanulni, aki nem csak nagyszerű vezető volt, de jó elbeszélő is. A jó vezetővé válás ismérveit Margot Morrel és Stephanie Capparell A Shackleton-modell című könyv 73-74. oldalán összegzi.

Milyen megismert konnektivizmushoz kapcsolódó oktatási módszereket szeretnél kipróbálni a munkád során?

A konnektivizmushoz kapcsolódó módszereket egy részét már a kurzus előtt rendszeresen használtam, nem csak a saját munkámban, de az általam tartott képzéseken is ;-) A legutóbbi - két hete indult - felhasználói képzésen a fogalomtérkép készítésére próbáltam meg rávenni a résztvevőket. Bevallom nagyobb sikerrel, mint amire számítottam. Ez az eszköz teljesen új volt számomra, alig vártam, hogy a képzés keretében másokkal is kipróbáltathassam. Mivel a tanfolyam résztvevőinek zöme velem egykorú, illetve nálam idősebb ez rendkívül jó eredmény. Ráadásul az új módszer bevezetésének izgalma jó hatással volt a felkészülésemre és ez kihatott az óra/foglalkozás színvonálára is. Kizökkentett a rutinból, amelynek a csapdájába oly könnyű beleesni. A megismert módszerek nem minden képzésnél alkalmazhatók, hiszen egy Windows felhasználói képzésen a fogalomtérképen kívül még más konnektivista eszközt nem ismertethetek meg a résztvevőkkel, de egy haladó internet felhasználóknak szóló képzésen erre már van lehetőségem. A lehetőséggel éltem és élni is fogok ezután is.

Az inspirátor szerepének és hatásának összegzése helyett egy idézettel zárom ezt a bejegyzést.

"A következő éjjel Kirk Maynard sirály ment oda a Rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. Jonathan lába elé rogyott.
– Segíts rajtam – suttogta gyenge hangon, ahogyan a haldoklók búcsúznak.
– Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni...
– Hát akkor rajta – mondta Jonathan. – Emelkedj fel velem a földről, és kezdhetjük.
– Nem értesz. A szárnyam. Nem tudom mozdítani a szárnyamat.
– Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba. Ez a Nagy Sirály Törvénye, a Törvény, amely Van.
– Azt mondod, tudok repülni?
– Azt mondom, szabad vagy.
Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőlködés nélkül széttárta szárnyát, és felemelkedett a fekete éjbe. Kiáltása felverte álmából a Rajt. Háromszáz méterről torkaszakadtából vijjogta: „Tudok repülni! Nézzétek! TUDOK REPÜLNI!”

"(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. )

Hatás és tapasztalat

A jó lehetőséget vétek elszalasztani. Éppen ezért most kezdtem el egy andragógiai képzést is. Kicsit sok a két képzés egyszerre, de ezt a lehetőséget éppúgy nem hagyhattam ki, mint a HTK01 kurzust.
Zúdul rám a sok információ és úgy érzem az agyamban lassan eluralkodik a káosz. Nagyon nehezemre esik úrrá lenni a káoszon. Már két napja tart és még két nap hátra van ezen a héten. Aztán egy hét szünet és ismét négy nap.
Az előadásokon gyakorta azon kapom rajta magam, hogy keresem a kapcsolódási pontokat a konnektivista képzéssel. Közben azt is próbálom figyelni, hogy hogy hatnak rám az előadók, az új információk és azt is, hogy milyen eszközöket használnak a tanulásunk befolyásolására, s hogy mikor és miért hagyom magam befolyásolni, vezettetni, vagy irányíttatni.

Néhány kapcsolódási pont a két képzés között (a sok közül):

• Frusztráló lehet a felnőtt tanuló számára a választási lehetőségek bősége - Visszajelzések a HTK01 kurzus résztvevőitől (konnektivista eszköz, ajánlott irodalom túl nagy választéka) - Feloldás: nem kell mindet kipróbálni, használni, elolvasni, de fontos hogy kellően tájékozottak legyünk. Egy konkrét feladat megoldásához szükséges legmegfelelőbb eszköz kiválasztása tájékozottságunktól függ. Hiába létezik egy jó eszköz az adott feladat megoldásához, ha nem tudunk a létezéséről.
  
• Jól használható a felnőttképzésben a reflexív tanulás (hogyan tudatosul bennem a dolog) - Blogbejegyzés írása az adott témáról a kurzus keretében.
  
• Résztvevő központú tanítás (tanulás?) jelmondata: "Használd fel, aktivizáld és fejleszd tovább a résztvevők tapasztalati és tudástörténeti potenciálját!" - A jelmondat konnektivista változata: "Használjuk fel, aktiváljuk és fejlesszük tovább közösen tapasztalati és tudástörténeti potenciáljainkat!"
  

Megjegyzés: Eddig még egyetlen előadó sem említette a konnektivizmust ;-( A konstruktivizmusról viszont volt szó.

Tapasztalat
Az előadásokon csak lineáris jegyzeteket tudtam készíteni. E miatt csak alátámasztani tudom Hartyányi Máriának azt a véleményét, hogy előadás közben nem lehet fogalomtérképet készíteni. Előadás alatt nem volt időm az összefüggések átgondolására. Vajon akad olyan tanuló/hallgató aki fogalomtérképet készít előadás alatt lineáris jegyzet helyett? Mire meglátni vélem az összefüggést, a kapcsolatot az előadó már a következő ismeret, gondolat közlésénél tart. Előadásokon maradok a lineáris jegyzetelésnél. A megértéshez, a feldolgozáshoz viszont fogalomtérképet készítek.

Egy kínai intelem, amit ma jegyeztem le az oktatáson:
"Menj az emberekhez, élj közöttük, tanulj tőlük, szeresd őket, szolgáld őket, tervezz velük, kezd azzal amit tudnak, építs arra amijük van!"

Még egy idézet ami szintén ide kívánkozik:
"A lovat elvezetheted a folyóhoz, de nem kényszerítheted, hogy igyon."
Valóban nem kényszeríthetem. Vajon rá tudom venni, hogy igyon? Inspirálhatom? Erről majd később. Előbb még át kell gondolnom az olvasottakat, a hallottakat, a többiek felvetéseit és persze a saját élményeimet, tapasztalataimat is.

Netokrácia

Bár egy hét késéssel, de elkezdtem ismerkedni a 4. hét témájával, a netokráciával. Mi a netokrácia? Megnéztem a hétindítót, a kerekasztal beszélgetést a konnektivizmusról, majd beírtam a Google keresőjébe a netokráciát. A 2780 találatból az első találat Fülöp Hajnalka cikke volt a nol.hu-n. Hajni, a netokráciát új társadalmi rendként emlegeti. Vajon valóban egy új társadalmi rendről lenne szó? Már létezik, vagy csak megjelent egy új társadalmi réteg? Vagy netán most alakul, most indul fejlődésnek? A téma érdekes, úgy hogy gyorsan létrehoztam hozzá egy listát a magam számára a diigon és megosztottam a netokratákkal ;-)

Ugyan a Bébi-bumm generációhoz tartozom, de a generáció meghatározásával ellentétben az én életemben 14 évvel ezelőtt radikális változást hozott az internet. Teljes egészében beépült a mindennapi életembe. Munkaeszközömmé vált.

Az internettel munkahely változtatáskor ismerkedtem meg. A munkahely változtatásom nem elsődleges, de egyik oka az internetes hozzáférés lehetősége volt. Úgy érzem és vélem is, hogy nem okozna gondot, ha nélküle kéne élnem, de akkor feltétlenül foglalkozást kéne változtatnom. Jelenlegi munkámhoz, tevékenységemhez nélkülözhetetlen az internet.

Arra a kérdésre, hogy kiszervezhető-e a munkám nem igazán tudom a választ. Manapság mindent kiszerveznek még azt is amit nem célszerű, de ebbe most jobb, ha nem megyek bele. Nem kapcsolódik szorosan a képzéshez. Inkább passzolok.

Mit teszek, hogy Friedmani értelemben érinthetetlenné váljak? Valójában lehet-e érinthetetlenné válni? Vagy csak azt szeretnénk hinni, hogy lehet? Nagyon kevés dolgot tudok befolyásolni. Csupán annyit tehetek, hogy tanulok és figyelem, hogy merre halad a világ, hogy idejében megláthassam a lehetőségeket, hogy aztán megfelelő irányba haladjak az utamon. Pontosan mi, milyen az a tudás, amely friedmani értelemben érinthetetlenné tehet? Hogyan szerezhetem meg? Nem találtam rá receptet. Úgy látom erre is, akárcsak az élet értelmére mindenkinek magának kell rátalálnia, magának kell megszereznie a tudást.

Hálózatok és motiváció

Hálózatok témakörében most leginkább a virtuális/hálózati közösségek témája érdekel (a fogalomtérkép mellett). Koncsag-Szász Előd a "Konnektivizmus fekete kalapban" blogbejegyzésében is ezzel a témával foglalkozik. A kérdését már én is sokszor feltettem magamban "Mit kellett volna /kellene másképpen csinálnom?". Tagja vagyok néhány hálózati közösségnek. Kettőnek az alapításában aktívan is részt vettem. A közösségek jelenleg is léteznek, de olykor-olykor felötlik bennem a megszüntetésük gondolata. Aztán kapok egy megerősítést és csinálom tovább. Hogy lehetne jobban, másképpen? Még nem tudom... ha tudnám máris jobban működnének ;-)

Barabási Gladwelt idézi a Hálózatok című könyvében:
"Az élet minden területén elszórtan van egy maroknyi ember, akinek igazán különleges adottságai vannak ahhoz, hogy barátokat és ismerősöket szerezzenek. Ők az összekötők."

(Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub, Bp., 2003. 80 p.)

Nos, ez az idézet szöget ütött a fejembe. Lehet, hogy nem elég a marketing és a kritikus tömeg, kell minimum egy összekötő. Összekötőnek születik az ember, vagy tanulható? Ha fejleszthető ez a képesség, akkor mennyire? Valószínűleg ez nagymértékben az illető alapbeállítódásától függhet. Milyen mértékben vannak meg bennem ezek a tulajdonságok? Ha megvannak fejleszthetem-e őket? Milyen szintre juthatok el?

Még nem létezett a Google csoportok szolgáltatása, amikor levelezős hallgatóként rendszergazdai munkakörömnek köszönhetően levelezőlistát hoztam létre a saját csoportom számára. Ez a közösség a mai napig számomra meghatározó. Nem volt se marketing, se kritikus tömeg egyszerűen csak olyan emberek kerültek össze, akik fantasztikusan jól tudtak együttműködni. Se előtte, se utána (még eddig) ilyen élményben nem volt részem. Ezért érzem úgy, hogy az "összekötőségben" kell lennie valaminek. Felhasználóként a Wikipédia esetében úgy vélem a meghatározó tény a technológia, az eszköz megléte és a kritikus tömeg lehetett. De! Ez mind nem lenne elég, ha nem állna mögötte egy aktív csapat. Az összekötők csapata. Max. 1-2 közösségben vehetünk részt összekötőként. A többinek csak passzív részesei lehetünk. Ennek egyszerű oka van. A közösségek száma napról napra gyarapszik és egyre inkább végtelennek tűnik a mezei felhasználó számára, az időnk viszont véges. Jól kell(ene) gazdálkodnunk vele és az erőforrásainkkal.
Most írás közben kukkantottam bele Hartyányi Mária blogjában és örömmel tapasztaltam, hogy legutóbbi (szombati) blogbejegyzése a közösség formálódás problémakörével foglalkozik.

Mi motivál abban, hogy a kurzust folytassam?
Ezek után ez már nem kérdés ;-) Keresem a válaszokat a felmerült kérdéseimre. Nem csak ezekre, amelyekről most ebben a blogbejegyzésemben írtam, de még sok másikra is. Remélem, hogy a kurzus segít abban, hogy megtaláljam őket, vagy legalább a hozzájuk vezető utat. Ezekről majd később...

Rádöbbenés

Amikor beiratkoztam a HTK01 kurzusra biztos voltam benne, hogy sok újat fogok tanulni. Arra azonban nem számítottam, hogy olyan felismerésre jutok, mint amilyenre Wilber Integrál szemléletének olvasása közben jutottam.

A könyv 153-154-dik oldalának olvasásakor döbbentem rá, hogy már valójában 15-16 évvel ezelőtt találkoztam az integrál szemlélettel, csak nem tudtam róla, hogy az, mivel egy szépirodalmi mű köntésébe volt bújtatva. Richard Bach Jonathan, a sirály című művéről van szó. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor olvastam újra, de mindig előveszem, ha rossz passzban vagyok, ha megerősítésre van szükségem, ha biztos akarok abban lenni, hogy jó úton járok. Csak most tudatosult bennem, hogy ez a könyv valójában A TÉRKÉP számomra. Segít eligazodni az élet dolgaiban, az élethez való viszonyomban. Eddig olyan volt számomra, mint a gyermek számára a kedvenc meséje. Bár már százszor hallotta, szó szerint kívülről tudja, de újra és újra hallani akarja. Nem tudja miért, de azt az bizonyos mesét szereti. A mese a tudatalattijába hatolva teszi a dolgát. A mesének sok rétege van, annyit látunk belőle, amennyit tudatosítunk magunkban. A gyermek tudatalattija révén jóval többet megért belőle, mint az gondolnánk. Ha elkezdjük lefejteni a mese rétegeit, akár a hagyma leveleit, eljutunk a közepéig, a lényegig. Mindenki annyi réteget ("levelet") fejt le, amennyire képes.
(A mese erejéről lásd Koszecz Sándor A mese gyógyító ereje című előadását - videó, audio (mp3))

A könyv említett részlete:

"Ha a személyesség fogalomkörében gondolkozunk, akkor ez az Isten mindenféle isten és istennő mögött, egy intelligencia-Abisszum, amelyből minden dolog keletkezik ebben a pillanatban. Ez "örök", de nem úgy, hogy örökké tart, hanem úgy, hogy mindig is jelen van, hiszen az időtlen Most kívül esik az idő múlásán. (Még Wittgenstein - a nagyhatású modern filozófus, aki arról volt híres, hogy a tények és a logika embere - is kijelentette: "Ha az örökkévalóságot nem úgy értjük, mint valami végtelen időtartamot, hanem mint időtlenséget, akkor az örök élet azoké, akik a jelenben élnek.") Más szóval: nem olyasvalami, ami vég nélkül zajlik időben, hanem olyan pillanat, amely teljesen mentes az időtől. Kiderül róla, hogy végtelen pillanat, időtlen Most és tiszta Jelenlét, mely a tenyerén hordoz minden időt - már ha tudjuk, hol keressük."

(Wilber, Ken: Integrál szemlélet. Danka Miklós, 2008.)

Ugyanez az irodalom nyelvén:

"Ne beszélj butaságokat! Hát mit gyakorolunk mi itt nap mint nap? Ha a barátságunk olyan dolgoktól függne, mint tér és idő, akkor ha végre sikerül legyőznünk a teret és időt ezzel egyidőben szétrombolnánk a testvériségünket is! Csakhogy ha legyőzzük a teret, egyéb sem marad, csak az Itt. S ha legyőzzük az időt, marad a Most. Nem gondolod, hogy az Itt és a Most között találkozhatunk egyszer-kétszer?
Sullivan sirály akarva, nem akarva elnevette magát. – Te, te szédült madár – mondta szeretettel. – Ha egyáltalán valaki képes rá, hogy a földhözragadtaknak megmutassa, hogyan láthatnak át ezer kilométereket, hát az Jonathan Livingston sirály lesz."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 53 p.)

A rádöbbenés izgalmában rögtön levettem a polcról a könyvet. Bárhol olvastam bele, minden mondatában az Integrál szemléletet véltem felfedezni.

"Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül." (Szintek)

"De elkövetkezett az a nap amikor Chiang eltűnt. Csendes kis beszédet tartott a sirályoknak. Mind ott volt. Intette őket, hogy tanuljanak szüntelenül, hogy gyakoroljanak és törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan egészéből mind többet és többet ismerjenek meg."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 49 p.)

Míg Wilber az integrál szemléletet a filozófia oldaláról tárja az olvasó elé, addig Bach az irodalom eszközével a földhözragadtaknak is képes megmutatni, hogy hogyan LÁTHATNAK. Mind két könyv a maga nemében kiváló, de nem mindegy ki mikor, a fejlődés milyen szintjén és hogyan találkozik a szemlélettel. Ezért úgy vélem, ha egy szülő, egy nevelő, vagy tanár az integrál szemlélettel szeretné megismertetni a gyerekét, a neveltjeit, illetve a diákjait valószínűleg nagyobb és tartósabb hatást ér el, ha először Bach könyvét adja a kezébe (kezükbe).

Térkép a térképről

A képzést megelőzően már hallottam a fogalomtérképészetről. Egyértelmű volt számomra, hogy meg kell ismerkednem vele. Az ismerkedés eddig elmaradt, mert valami más mindig fontosabb volt. Hol egy jó könyv, hol egy feladat, tennivaló jött közbe. Kulcsi javaslatára még a kurzus indulása előtt letöltöttem a Cmapot. Az installálásig már nem jutottam el, mert éppen csörgött a telefon és megint más lett fontosabb.

A szerda esti interjú Makány Tamással viszont meggyőzött arról, hogy a fogalomtérképészettel most kell megismerkednem.

Kedden vettem kezembe Wilber könyvét az Integrál szemléletről. Érdekes, de nehéz olvasmány. Már kb. az első 40 oldal után világosan láttam, hogy ez nem az a könyv, amit első olvasatra érteni fogok. Újabban - a szépirodalmi könyvek kivételével - rászoktam az olvasmányaim jegyzetelésére. Egy-két rajzot, ábrát eltekintve lineáris jegyzeteket készítek.
Az interjúban elhangzottak - hogy az információ az agyunkban dinamikusan, nem lineárisan szerveződik, hogy az információ megjegyzése, feldolgozása könnyebben megy a nem lineáris jegyzeteléssel - alapján úgy döntöttem, hogy Wilber könyvéhez fogalomtérképet fogok készíteni. Térképet a térképről.

A neten a google képkeresőjével rákerestem a fogalomtérképekre. Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan alakítják ki maguk számára ezeket az eszközöket. Vannak olyanok, akik már művészi fokon űzik a fogalomtérkép készítést. Szépségük a homokból szórt mandalákat juttatta eszembe, melyeket a buddhista szerzetesek rendkívüli gondossággal, türelemmel készítenek és amikor elkészül a gyönyörű alkotást néhány mozdulattal összeseprik, hiszen nem maga az alkotás a lényeges, hanem a folyamat, az elért tudásszint. Már nincs szükségük a mandalára, a tudás birtokosaivá váltak. A mandala csak egy eszköz, összesöprése a tovább lépést segíti. A fogalomtérkép készítésnél a megértés folyamata a döntő. Akkor jó a fogalomtérkép, ha eljutunk a jegyzetelt dolog megértéséhez. Utána akár össze is téphetjük a térképet, vagy (digitális fogalomtérkép esetén) törölhetjük, hiszen ebből a szempontból többé nincs rá szükségünk, mert az információt már beépítettük saját tudáshálónkba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben alkalmanként ne vehetnénk hasznát.

Elővettem egy A4-es lapot, egy tollat és hozzáfogtam életem első fogalomtérképének elkészítéséhez. Még dolgoznom kell rajta, mert amint elkészültem vele rögtön láttam, hogy néhány összefüggést nem sikerült megfelelően ábrázolnom. Színeket is alkalmaznom kell. Következő lépés a színek alkalmazása lesz, azt pedig a Cmap-os változat elkészítése fogja követni. Jó játék a térképesdi. Élvezem az alkotást ;-)

A konnektivizmus

Az első hét témája a konektivizmus volt. A többiek már minden leírtak róla, amit csak lehetett. Okosan, bölcsen, tömören. Késésben vagyok ;-( Mit írhatnék? Újat már úgysem tudnék, de a tanár úr azt mondta, hogy írni kell. ;-) Tehát írok... persze tudom, hogy elsősorban magamnak. Nekem fontos, hogy összegezzem, áttekintsem, végig gondoljam, hogy számomra miért fontos a konnektivizmus, mit jelent nekem, miért kezdtem el vele foglalkozni. Nos, lássuk!

Mit jelent nekem a konnektivizmus?

1. Szemléletet.
2. Kapcsolatokat.
3. Együttműködést.
4. Új ismereteket, lehetőségeket, inspirációt.
5. Új fajta viszonyt (partneribb) tanár és tanítványai között.
6. Szakmai fejlődésem útját, módját.

Mit jelent számomra hálózatban gondolkodni?

1. Új összefüggések, kapcsolódási pontok meglátását.
   
2. Információ-, gondolat- és véleménycserét.
3. Fejlődési lehetőséget.
   

Informatikus könyvtárosként a felhasználóképzések miatt elsősorban a konnektivizmus módszertana, eszköztára érdekel, az hogy milyen módszerekkel tudom megmutatni a képzéseinken résztvevők számára, hogy milyen módon, milyen eszközökkel találják meg a számukra szükséges információt, hogy szervezzék ismeretté, tudássá önmaguk számára. Másodsorban a hálózati közösségek érdekelnek, hiszen a könyvtárak is, mint annyi más intézmény és szervezet is változáson megy át. A könyvtárak szolgáltatásaiban egyre nagyobb szerepet kap a Web 2.0-ás eszközök, szolgáltatások alkalmazása, a virtuális (NING, Wiki) és valódi közösségek építése, működtetése. A virtuális közösségek témája iránti érdeklődésemet (anno) Koszecz Sándor Közművelődés 2.0 című dolgozata és az általa létrehozott virtuális közösség keltette fel.