Korlátok, szakadékok, hidak

Az idősebb nemzedék többnyire a gyermekeikkel, az unokáikkal való kapcsolattartás miatt szánja rá magát a számítástechnikai eszközök használatára. Korábbi beidegződött tanulási módszereiktől nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megválni. Éppen ezért az oktató videók mellé mindig készítek nyomtatható jegyzeteket is. A VoiceThread a távol élő családtagok számára remek eszköz lehet a családi történetmeséléshez. Az angolul nem tudó idősebbek kedvéért fogtam hozzá egy olyan útmutató készítéséhez, amelyben lépésről lépésre elmagyarázom a VoiceThread használatát. Ezt annak dacára tettem, hogy a neten a témáról több oktató videó is fellelhető (a magyar nyelvű a Tenegen oldalán érhető el).

VoiceThread használata lépésről lépésre

A minap összefutottam az utcán egy volt tanítványommal. Az idén tavasszal munkanélküli, ötvenegynéhány éves magyar tanárként jött el a képzésünkre. Bármerre is ment állást keresni, mindenhol elvárták azokat az alapvető számítástechnikai ismereteket, amelyekkel ő nem rendelkezett. Ami azt illeti nem igazán volt affinitása a számítástechnika iránt. Annyira meg volt győződve arról, hogy ő számítástechnikából abszolút antitálentum, hogy még egy pendrive-ot is sikerült tönkre tennie. Pokolian nehéz dolgom volt vele. A tanfolyam végén vele kapcsolatban egy csepp sikerélményem sem volt annak ellenére, hogy még az irodalmi alkotások bevetésével is megpróbálkoztam, csak hogy az informatika iránt tanúsított ellenállását legyőzzük. Akkortájt olvastam a Gladwell Kivételesek című könyvét. Biztatásképpen elmeséltem neki a 10.000 órás szabályt és szóba hoztam Richard Bach könyvét is korlátaink leküzdéséről. Hiábavalónak tűnt minden.

Találkozásunkkor lelkesen újságolta, hogy beiratkozott egy hat hetes ECDL vizsgára  felkészítő tanfolyamra, amit már az első héten otthagyott. Először nem értettem, hogy miért dicsekszik ezzel. Szóba hozta Gladwell könyvét. (Elolvasta ;-) ) Az ECDL-es tanárral közösen kiszámolták, hogy mikorra tudja teljesíteni a 10.000 órás szabályt. A második nekifutás kudarca ellenére sem adta fel. Elővette azt a jegyzetet, amit nálunk kapott a tanfolyamon és most abból tanul. Elmondta, hogy most jutott odáig, hogy kezdi érteni a dolgokat. Mégis csak sikerült megküzdenie a saját korlátaival ;-) Ebben viszont nem segíthetett neki senki, ezt a küzdelmet egyedül kellett megvívnia és saját egyéni tempójával kell haladnia tovább hol egyedül, hol másokkal együtt, vagy időnként mások segítségével.

Sokszor hallani, olvasni generációs problémákról, szakadékokról. Mi az ami elválasztja a generációkat és mi az ami összeköti? Tényleg vannak szakadékok és olyan nagyok, mint amilyennek lefestik? Nem tudom... bizonytalan vagyok. Én csak embereket látok, egyéni küzdelmeket kortól és nemtől függetlenül.

A közösségi oldalakban is inkább csak az eszközt látom, hasonlóan mint Mello az egyik egypercesében:

"Amikor egy tanítvány elhagyni készült a Mestert, hogy visszatérjen családjához és foglalkozásához, kért valamit, amit magával vihetne. Ezt mondta a Mester:
- Gondolkodj ezeken:
Nem a tűz forró, hanem te, aki annak érzed.
Nem a szem lát, hanem te. 

Nem a körző rajzolja a kört, hanem a műszaki rajzoló."

(Anthony de Mello: A csend szava)

A virtuális közösségi élet eltérő reakciókat vált ki szülőkből, pedagógusokból, szociológusokból. (Lásd: Facebook: Mindenkinek kötelező!) A pedagógusok és a szülők egy része félti a gyerekeket a virtuális élet veszélyeitől (néha túlzottan). A virtuális életnek is - akárcsak a valódinak -  valóban meg vannak a maga veszélyei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olló és a kés használata is csak addig veszélyes a gyerekek számára, amíg meg nem tanulnak vele bánni. A kérdés csak az, hogy mennyire készítjük fel  a gyerekeket az internetes eszközök biztonságos használatára. Kinek a feladata? A szülő szerint az iskoláé, az iskola szerint a szülőé. Mindannyiunké, vagy nem? Vajon működőképes lehetne egy diákok-szülők-pedagógusok alkotta közösség, amelyiknek az lenne a célja, hogy ezekre a veszélyekre felhívja a figyelmet és segítséget nyújtson a hozzájuk fordulóknak? Elképzelhetőnek tartjátok a generációk együttműködését a virtuális térben? Csupán illúzió? Ha létrejönne egy ilyen közösség, akkor a tagjai tevékenységük révén  nemcsak  a veszélyek megismeréséhez, megismertetéséhez járulnának hozzá, hanem a generációs szakadékok áthidalásához is. Áthidalhatóak azok a szakadékok? Vagy nem is léteznek? Kedves olvasóm, Te mit gondolsz ezekről?

Nem rég bukkantam rá a Thinkuknow oldalára. Ötletgazdagsága első pillantásra megfogott. Az oldal titka abban rejlik, hogy minden korosztályt, réteget a megfelelő módszerekkel, eszközökkel szólít meg. Ötlet, minta már van... a megvalósítás még várat magára... Vagy lehet, hogy már létezik hasonló magyar oldal is csak éppen nem tudok róla?

Köszönöm Gelencsér Anikónak, Dr. Újhelyi Jánosnénak és valamennyi csoporttársamnak az inspirációt. A Facebook az oktatásban témájú csoportfórumon tett hozzászólásaik nélkül ez a bejegyzés nem születhetett volna meg.

Kapcsolódó hivatkozások, cikkek:

• A behálózott világ veszélyei
  
• A Parents Guide to Facebook provides hands-on tools for teens privacy and safety
• Az internet veszélyei
• Veszélyes internet: Óvd meg a gyereked!

Fogalom- vagy gondolattérkép?

Mi a különbség a fogalom- és a gondolattérképészet között?
Mivel közel állnak egymáshoz nem könnyű őket megkülönböztetni.
Nos, akkor nézzük mit mond róla a Wikipédia! Kattints erre a linkre! ;-)
Aztán erre is ! ;-)

Íme a tanulócsoportunk közösen alkotott gondolattérképe:





Az alkotást a mindmeisterrel készítettük.


Kapcsolódó hivatkozások:

• Barátod a gondolattérkép
• Dolgozza ki ötleteit a számítógépen, ingyen 
• Fogalomtérképészet (v.0.1)
• Gondolattérkép 
• Kallós Béla: Fogalomtérképészet
• Kulcsár Zsolt: Fogalomtérképészet
• Riport Makány Tamással. Téma a fogalomtérképészet
• Térkép a térképről

A netgeneráció és a többiek

A netgenerációra internetezési szokásaira koránt nincs olyan jó rálátásom, mint a pedagógusoknak. Ezért ez a hiányosságomat megpróbáltam pótolni a szakirodalomból, cikkekből. (Lásd a bejegyzés végén lévő hivatkozásokat.) Foglalkozásom révén azért időnkét alkalmam nyílik személyes találkozókra a netgeneráció tagjaival. A héten két újabb tanulócsoport tett látogatást a könyvtárunkban. A látogatás időtartama egy, maximum két tanóra, amelyből jó esetben fél óra az, amit nekem kell megtartani. Ennyi idő csak benyomások szerzésére elegendő. A szolgáltatások bemutatása kapcsán feltettem a diákoknak néhány kérdést.

A válaszaik, reakcióik összességében megegyeznek a felmérésekkel. Ami viszont számomra, mint felnőttoktató számára meglepő volt, hogy a harmincegynéhány fős csoportból csak néhányan hallották az e-learning fogalmát, viszont magával a fogalommal egyetlen diák sem volt tisztában. A blended learning fogalmát egyetlen tanuló sem ismerte. Ami így önmagában nem baj, hiszen az, hogy milyen eszközökkel oktatják őket nem rajtuk múlik. Iskolát választhatnak (jó esetben, hiszen az iskola felvételiztet, s a szülő is befolyásolja - olykor meg is szabja - a választást) oktatási eszközt, módszert és tanárt nem.

Az idő rövidsége miatt 5 percben bemutattam nekik a Voice Thread szolgáltatását és egy online beszélgetésre invitáltam őket. Hogy kapok-e majd válaszokat, az majd kiderül. Az URL címet mindenesetre egy papírlapra kinyomtatva átnyújtottam nekik.

Kedves látogatóm, ha van kedved gyere, beszélgess velem/velünk az olvasásról!




A felolvasógép bemutatásához mindkét csoportból kértem egy-egy jelentkezőt. Az egyik csoportból rögtön akadt egy, a másikból viszont jelentkező híján a tanár jelölte ki. Mi az oka? Miért nem kíváncsi rá egy nagy létszámú csoportból egyetlen diák sem?
Ken Robinson előadása kapcsán merült fel a kérdés bennem: Nem lehet, hogy nem a kreativitást, hanem a kezdeményezőkészséget, a kíváncsiságot öli ki az iskola, vagy a szülő a gyerekből? A gyerek kíváncsisága vele született adottság, a fejlődésének a mozgatórugója.

A kíváncsiság kiélése teret és bizonyos fokú szabadságot igényel, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
A netgeneráció tagjai az internet, a mobil eszközök révén könnyedén hozzáférnek a virtuális terekhez, illetve maguk alakíthatják ki azokat a tereket, ahol szabadabbnak érezhetik magukat mint a valós térben. A közösségi lét a 16-22 éves korosztály lételeme. A korosztály tagjai a közösséghez való tartozásukat mind a két térben kiélhetik. Dr. Fehér Péter és Hornyák Judit szerint arra a kérdésre, hogy a netgeneráció tagjai miért regisztrálnak a közösségi oldalakon, a legjellemzőbb válasz: "Mert ott vannak a barátaim/osztálytársaim." A netgeneráció számára a napi kapcsolattartás tehát nyilvánvalóan a közösségi oldalakon folytatódik valamilyen formában. A 2007-es Wip jelentés szerint ha az embereknek számítástechnikai problémájuk akad segítséget többnyire a barátaiktól , társaiktól kérnek. A saját tapasztalataim is ezt igazolják. A netgeneráció tagjaira valószínűleg ez még inkább igaz.

"Azt mondják, hogy az információ, a tudás hatalom. Ezzel nem feltétlenül értek egyet: szerintem ugyanis az információ megosztása jelenti a hatalmat. A tudósok minden bizonnyal egyetértenek ezzel, mert a tudományos világban az információs adatbázisok megosztása teszi lehetővé a kutatóknak, hogy lássák, mit fedeztek már föl a világ más tájain. Az adatbázisok megosztása hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének - az űrkutatásban, az orvostudományi kutatásokban és valamennyi tudományágban. A tudás megosztása olyan óriási lehetőséget jelent, ami korábban nem volt elképzelhető, de az internettel elérhetővé vált. Az információhoz való hozzáférés lehetővé tétele hatalmas adottság, amit mindenképpen ki kell használni, sőt támogatni kell."

(Vint Cerf: Az internet szabadsága)

Az információ megosztása a felsőfokú oktatásban résztvevők számára természetes. Többnyire nem nyilvánosan, hanem zárt körben osztják meg információikat. A neten számos eszköz áll a rendelkezésükre. Az egyik legnépszerűbb a Google Csoportok szolgáltatása. A levelezős hallgatók számára ez óriási segítség. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy az ilyen közösségeknek a tanár nem tagja. Ennek több oka is lehet. Egyik lehetséges ok, amit az egyik könyvtárlátogató csoport tanárától hallottam. Úgy érzi, hogy számítástechnika, internet használat terén csak kullog a diákok után. Ő úgy tartja, hogy egy új eszközt csak akkor használ és tanít, ha jobban tudja kezelni, használni mint a diákjai. Nagy dilemma, mert ehhez fel kéne adni azt a szemléletet, hogy az a jó tanár aki mindent jobban tud, mint a diákjai. A régi, mélyen gyökeredző tekintélyelvű szemléletet le kéne cserélni olyanra, amelynek a középpontjában a partneri viszony, a közösség, az információmegosztás áll. S akkor majd nem okoz gondot egyik félnek sem, hogy van amiben a tanár a jobb, van amiben a diák, s az, hogy a tanár a diákjától tanul az éppen olyan természetes lesz, mint az, hogy a diák tanul a tanártól. Igen ám, de hogy birkózik meg ezzel a tekintélyelven működő társadalom? Ez nem fog menni egyik napról a másikra, csak lépésről lépésre, apránként. Mire ezt elérjük a technikai fejlődés lehet, hogy már újabb változások szelét fogja magával hozni.








A gondolat menet végére ide kívánkozik egy részlet Kielbeck Mara cikkéből:
„Nyilván fontos, hogy egy kereskedelmi oldal alkalmazza a legújabb fejlesztéseket, de ez önmagában kevés. Ma az a leglényegesebb, hogy ne csak tartalmakat tegyen közzé, hanem interakciót kezdeményezzen a fogyasztókkal” – mondta Csomor Tamás. – A vásárlók sokszor többet tudnak a termékről, mint maga a kereskedő, ezért nem elég, ha a weben információkat nyújtunk; a fogyasztókkal partnerként kell felvenni a kapcsolatot.”

Bátran cseréljük ki az üzleti élet szavait az oktatásban használatos kifejezésekre (iskola, tanár, diák stb.)! Egyből kiderül, hogy a két különböző szféra problémái ugyanott gyökereznek. Hol az a gyökér?

Biztos hogy generációs problémákról kell beszélnünk? Vagy inkább egyéni hozzáállásról, társadalmi elvárásokról, szokásokról, beidegződésekről, lehetőségekről? Ez mindig felmerül bennem, amikor felnőttoktatóként 30-70 év közöttieknek segítek informatikai alapismeretek megszerezésében, bővítésében.

Kapcsolódó hivatkozások, irodalom:

Dr. Fehér Péter - Hornyák Judit Netgeneráció című cikksorozata:

Netgeneráció: tényleg más a miénk? (1.rész) Netgeneráció (2.): Mivel töltik az időt? Netgeneráció (3.): Hogyan tanulnak? Netgeneráció (4.): Közösségi oldalak, virtuális játszóterek Netgeneráció 5. rész – Msn/Skype: kivel, miről, mennyit? Netgeneráció (6.): Műveltség az online generáció körében - Netgeneráció (7.): Vége. Vége?

A háló halott
A magyar társadalom és az internet. World Internet Project (WIP) 2007 gyorsjelentés
Blogoljanak-e a hallgatók?
EU Kids Online nemzetközi jelentés - Vezetői összefoglaló
Internetezési szokásaink: 10-ből 7-en a közösségi oldalakon
Ithaka Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központ letölthető anyagai
Kielbeck Mara: Mindenható web
Ságvári Bence: A kreatív gazdaság jelene és jövője (DAT2007 konferencia, 2007. november 21.)
Ságvári Bence: A második felvonás előtt (UNITIS Hírlevél)
Százból csak öt magyar blogol

Marokban tartott enciklopédia

A mobil telefonomat szinte csak telefonálásra használom. SMS-et csak végszükség esetén írok. Nem hoznak lázba a telefonok, de a kollégám nemrég elkezdett áradozni egy androidos mobilról. Kíváncsivá tett. Szerdán alkalmam volt kézbe venni egy Samsung Galaxy S androidos készüléket. A tulajdonosa megmutatta, hogy mit tud. Ámulatba estem a készülék tudásától.

"A mobiltelefon nemcsak a társadalmi kapcsolattartás mindentudó eszköze, de olyan eszköz is, amelynek révén használója a társadalmi össztudás hatalmas részét mozgósítja. Marokban tartott enciklopédia." (Nyíri Kristóf: Enciklopédikus tudás a 21. században)

Az ámulaton túl félelmet is ébreszthet, hiszen elég csak tovább gondolni, hogy most csak épületeket, helyeket azonosít a mobilba integrált GPS és az internet hozzáférésnek köszönhető Google alkalmazások (Maps és társai) segítségével, de néhány évtized, vagy év múlva már embereket.

Nos, ezt a félelmemet félre téve és tovább gondolva, s elsősorban az e-learningre koncentrálva a remek kis eszköz néhány éven belül valószínűleg elérhető lesz már a gyerekek számára is. S tovább gondoltam, hogy milyen jól használhatnák a szolgáltatásait tanuláshoz is. Ahhoz, hogy ez így lehessen, elébe kellene menni a dolgoknak, nem pedig utána kullogni, mint ahogy azt most tesszük. Bizonyára néhány esztendő múlva már ennél sokkal, de sokkal okosabb készülékek lesznek, hiszen a fogyasztói társadalmat mozgató mókuskerék tovább forog. S jön a dilemma, meg vegyem, vagy sem? Mindannyian tudjuk, hogy világunk ilyen ütemű fejlődés mellett nem tartható fenn.

Mi az, amit személy szerint tehetünk, ha a dilemmánk ellenére megvesszük ezeket a mindentudó eszközöket? A bennük és a bennünk rejlő tudást arra kéne használnunk, hogy közelebb kerüljünk korunk nagy problémáinak megoldásához a magunk módján bármilyen munkakörben is dolgozzunk (tanárok, kutatók, mérnökök stb.). A gyerekeinket ezen az úton kéne elindítanunk. Vajon mi magunk ezen az úton járunk? Hol tartunk? A technika szolgál minket, vagy mi a technikát?

Hol vannak a korlátaink? Vannak? E-learning... eszközök, módszerek, technikák, közösségek... Vajon együtt megtaláljuk, hogy merre, s hogyan tovább?

További infók:

• Dobó Mátyás: Android, iOS, Windows Mobile
• Hanczár Gergely: „Adjatok, tanárnénik, telefont!…”
  
• Molnár-Soós Sándor István: Samsung Galaxy S: egyszerűen a legjobb
• Samsung Galaxy S - tapasztalatok első kézből

Sodrásban

A rengeteg új ismeret, információ magával sodor. Semmi kétség erős sodrásban vagyok, de élvezem ;-)

A mese az első két hétről nem csak a tartalma, az ötletessége, de a technikája miatt is elbűvölt.
Ha belekóstolsz a Voice Thread szolgáltatásába rögtön elkezd járni az agyad, hogy mennyi mindenre tudod majd használni. Mielőtt belekukkantasz vedd fel a fejhallgatót! Érdemes ;-)

A szolgáltatás ingyenes változatát a regisztrációt követően veheted igénybe.

Kezelése könnyedén elsajátítható. Angol nyelvtudással nem rendelkezőknek a TeNeGEN oktató videóit ajánlom.

Ismét szervezett keretek között tanulok

Hosszú szünet szünet után végre egy új bejegyzés. Annyi mindenről írhattam volna, de mindig közbe jött valami, ami fontosabb volt. A HTK01 kurzus befejezése óta egyre többet foglalkozom tanulásmódszertannal. Október végén beiratkoztam a PROMPT Oktatóközpont "E-learning áttekintés" kurzusára. A képzés pedagógusoknak szól. A bemutatkozások alapján valószínűleg én vagyok az egyetlen résztvevő, aki nem rendelkezik pedagógusi végzettséggel. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kapcsolatot sikerül majd kialakítanom a csoportársakkal, tanárokkal, tutorokkal. Egyelőre csak olvasok és figyelek.

Tanulási stratégiám

1. Olvasni, olvasni, olvasni és nagyon oda figyelni az olvasottakra, a résztvevőkre, vagyis a másik emberre.
2. Gondolkodni, gondolkodni és megint csak gondolkodni az olvasottakon (Mit hogyan tudok hasznosítani a munkámban, a szakmai, szellemi fejlődésem érdekében.)
3. Leírni a gondolataimat, tapasztalataimat és megosztani másokkal.
4. Beszélgetni, eszmét cserélni, vitatkozni.
5. Összegezni.
6. Alkalmazni a tanultakat, gyakorlati tapasztalatot szerezni.
   
7. Tanulságokat levonni.
8. Leírni és megosztani a tapasztalatokat, tanulságokat.
9. A megszerzett ismeretek beépítése, alkalmazása a mindennapi munkámba, életembe.
   
10. Folytatni az egyes ponttal, újabb ismeretek szerzésével ;-)
    

Tanulásra sose tudok annyi időt szánni, mint amennyit szeretnék. ;-( A család és a munka elsőbbséget élvez. Az idő haladtával egyre kevésbé vagyok hajlandó az alvásidőmet megkurtítani. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás (minimum 6-8 óra) a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt meghatározza a koncentrációt és a teljesítményt. Ami aztán kihat a tanulás, a munkavégzés minőségére.

Az első hét tapasztalatairól röviden

• A kreatív, nyitott emberek előbb-utóbb egymásra találnak. Szerencsére ;-)
  
• Annak ellenére, hogy az első hét elsősorban a bemutatkozásról, ismerkedésről szólt sok újat halottam, tanultam a csoporttársaktól: Kagan módszer, widgami, cmsaward.hu, Bedő Ferenc módszertani javaslatai a konstruktív informatika oktatáshoz
  
• A diigo az információk begyűjtése és rendszerezése, visszakereshetővé tétele miatt számomra továbbra is az egyik leghasznosabb eszköz ;-)
  

A MoodleMoot 2010 Konferencia margójára

A MoodleMoot Konferencia az idén is (mint mindig) nagyon színvonalas volt. Köszönet érte a rendezvény szervezőinek és lebonyolítóinak. A Szent István Egyetem Könyvtárának munkatársai nem csak a rendezvény lebonyolításából vették ki részüket, hanem a könyvtáros szekcióban is kitűnő előadásokat tartottak. A könyvtárukban folyó fejlesztések számomra példaértékűek.

A könyvtári szekció vezetője Sinka Róbert (SZIE e-learning koordinátora) vetette fel az eLearning szerepének kérdését a könyvtárak életében, jövőjét illetően. (Ki kit támogat? - eLearninget támogató könyvtár vagy könyvtárat támogató eLearning?)

Nyújtó Imre “Értékelési stratégia és feladattípusok a könyvtárhasználati kurzusokban” című előadásában a könyvtárhasználati kurzusokon elsajátítható tudás ellenőrzésére, számonkérésére használt, a Moodle keretrendszer által kínált lehetőségeket mutatta be.

Virág Fruzsina az eLearning által támogatott könyvtári munkafolyamatokról tartott előadást. Könyvtáruk ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásában élen jár.

Miszori Katalin elmondta, hogy a könyvtári informatikát 2005 óta tanítják távoktatási formában a Moodle keretrendszer segítségével. A távoktatás bevezetésére a rugalmas időfelhasználás lehetősége késztette őket. Az öt esztendő alatt a „mindent bemutatni és gyakorolni” maximalista megközelítésétől eljutottak „a néhány fontos forrás használatán keresztül a kulcskompetenciákat fejleszteni” szemléletig. (A „Roxfortban” tanítani )

A Könyvtári Intézet a Moodle keretrendszer rugalmasságát kihasználva az ország 10 közművelődési könyvtárában segítette a lakosság digitális felzárkóztatását, jellemzően az e-közszolgáltatások népszerűsítésével, használatának megtanításával. Payer Barbara ezeknek a képzéseknek tapasztalatait osztotta meg velünk. (Könyvtárak összefogása a lakosság digitális felzárkóztatásáért a Moodle keretrendszer segítségével)

Czeglédi László tovább boncolgatta az e-learning szerepét. Az eLearning könyvtári áttörést, paradigmaváltást hoz a könyvtár és az oktatás kapcsolatában, vagy egyszerűen egy újabb fejezetről van szó? Előadásában felvázolta az e-learning és a könyvtár lehetséges kapcsolódási pontjait, kitérve az egymás számára nyújtott előnyökre. (Az e-learning könyvtári vonatkozásai és erőforrásai)

Június 25-én Palócz István a Drupal tábor miatt nem tudott megjelenni a konferencián, ezért Kulcsár Zsolt egyedül tartott előadást a hálózatalapú tanulás gyakorlati megvalósításának tapasztalatairól. Zsolt látványos prezentációjával és jól felépített előadásával kezdődött a konferencia második napja a konnektivista szekcióban.(Hálózatalapú tanulás a gyakorlatban)

Katona Zsuzsanna, mint a HTK01 (konnektivista) kurzus részvevője „Hálózatépítés vagy tarhálás?” címen foglalta össze tapasztalatait az első magyarországi konnektivista képzésről. Milyen konzekvencia vonható le? Az egész több, mint a részek összessége.

A hálózatalapú tanulási forma, avagy a konnektivizmus eszménye különböző oktatási-tanulási közegekben már bizonyított. Vajon van-e helye mindennek szabályozott vállalati környezetben? Milyen eszközök biztosítása megengedett, milyen eszközökkel nem élhetnek a résztvevők? Hogyan kapcsolódhatnak össze különböző területeken, de egy vállalaton belül dolgozó résztvevők? Milyen aggályok, akadályok lehetnek egy konnektivista kurzus lebonyolításában? Klötz Ferenc előadásában elméleti síkon ezekre a kérdésekre próbált meg válaszoln és ennek kapcsán gondolatokat ébreszteni a résztvevőkben. Sikerült neki ;-).(Hálózatalapú tanulás vállalati környezetben - vízió)

Duchon Jenő - aki már lasan 10 éve foglalkozik eLearninggel - szerint a tanár szerepe az elmúlt időszakban a tanulási-tanítási folyamat során gyökeresen megváltozott. Az előadása során azt próbálta bemutatni, hogy Carl Roges “A tanulás szabadsága” című könyvének gondolatai és a menedzselő tanár gondolatköre mennyire életszerű és összeegyeztethető, illetve arra kereste a választ, hogy ténylegesen van-e módja annak, hogy a tanári szerepváltoztatással eredményes képzést lehessen végrehajtani elektronikus képzési környezetben. Előadása rendkívül alapos munkáról és felkészültségről tanúskodik. E mellett elgondolkodtató és gondolatébresztő is. (Tanulóközpontúság a hálózati tanulás során)

A HTK01 kurzuson nagyon megfogott Szirbik Gabriella szociológus blogbejegyzése a netokráciáról. Nem csoda, hogy érdeklődve vártam az előadását. Gabriella érdekes, húsba vágó témákat feszegetett. “A Lisszaboni Stratégiának az Európai Szociális Modell megőrzésére tett kísérlete a szociális - értsd: társadalmi - beruházás állama (aktív jóléti állam) felé mozdítják el a jóléti konszenzusban kialakult jóléti állami tevékenységet. Ennek legfontosabb eszköze az e-befogadás stratégiája.” Ennek ellenére “az IKT eszközök terjedésének köszönhetően felerősödött a társadalmi megosztottság – digitális egyenlőtlenségek. Ezek ráépülnek a meglévő egyenlőtlenségi dimenziókra, azokat tovább mélyítik.” Gabriella előadása, a fentebb említett mondatai kapcsán a következő kérdések merültek fel bennem. Vajon változtathatunk-e a 20%-80% (tudás birtokosai - konzum polgárok) arányon? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Sokat beszélünk az esélyegyenlőség lehetőségének megteremtéséről. Teszünk-e érte? Ha igen, eleget? Ha, nem, vagy ha nem eleget, akkor mit kéne tenni? Mit tehet, vagy tehetne a könyvtár? stb....(A konnektivizmus szociológiai nézőpontból)

Ollé János előadásában az elektronikus tanulási környezet és módszerek lényegbe vágó kérdéseit boncolgatta. Mennyire tud, vagy lehet-e konnektivista rendszer a Moodle? Lehet-e a Moodle-ban konnektivista szemléletű kurzust lebonyolítani? A Moodle lehet-e személyes tanulási környezet? Kellőképpen türelmes-e a konnektivizmus? És még sorolhatnám... (Az instruktivista LCMS kultúra gátjai a konnektivista tanulási gyakorlattal szemben)

Vágvölgyi Csaba rámutatott arra, hogy miképp léphetünk túl egy LMS korlátain. A képzéseken, kurzusokon gyakran vannak azonos modulok, tananyagrészek. Hogyan osztható meg a Moodle-ban egy-egy tananyag több kurzuson belül? Mi a megoldás? A tananyagtárházak kialakítása. Hogyan? Milyen eszközökkel? Csaba előadásában ezekre a kérdésekre adott választ.(Tananyagtárházak - Lépjünk túl egy LMS korlátain)

Az ePortfólió készítésének témaköre a könyvtárak számára is érdekes és fontos lehet a közel jövőben. Papp Gyula “Tanítsunk portfóliókészítést” című előadása éppen ezért volt érdekes számomra, hiszen előbb a kollégáinkat, később valószínűleg majd az olvasóinkat kell bevezetni az ePortfólió készítés rejtelmeibe. Hogy milyen jelentősége van az ePortfóliónak napjainkban a könyvtár, a könytáros, vagy más intézmény és az értelmiségiek esetében? Sokkal nagyobb mint, ahogy azt gondolnánk és a jövőben előreláthatólag még nagyobb lesz.
Ez csak egy kis ízelítő volt a sok-sok előadásból. A szünetben, az állófogadáson és a baráti kör vacsoráján folytatott beszélgetések még emlékezetesebbé tették számomra a konferenciát.

Előadások:listája: http://moodlemoot.hu/mod/data/view.php?d=46

Konnektivista kerekasztal (2010.06.25. - Érdemes megnézni, vagy legalább belehallgatni, belenézni ;-) ): http://moodlemoot.hu/mod/resource/view.php?id=2561

MoodleMoot 2010 Konferencia

Immár negyedik alkalommal veszek részt MoodleMoot konferencián. Ilyenkor mindig feltöltődöm. A "hátizsákomat" tele pakolom az előadásokon hallottakkal, a szünetek, az állófogadás beszélgetéseivel. A program alapján úgy tűnik érdekes, izgalmas három nap vár a résztvevőkre. Rám is ;-) A konferencián most először lesz könyvtári szekció, ahol "eLearning és Moodle alkalmazása egy közművelődési könyvtárban" címmel fogok előadást tartani.

Prezentáció

eLearning és Moodle alkalmazása egy közművelődési könyvtárban on Prezi

Az előadás teljesszövegű változata

eLearning és Moodle alkalmazása egy közművelődési könyvtárban

Még egy blog... Minek?

Mivel annyi jót hallottam már a képzés előtt is a Posterousról úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy kipróbáljam. Kipróbáltam és lenyűgözött a maga egyszerűségével, letisztult felületével, a könnyen kezelhetőségével. A Posterous után következett a Flavors.me az elegáns egyszerűségével. Rendkívül ötletes szolgáltatás. Egy helyre aggregálhatom a netes blogjaimat, közösségi és weboldalaimat.

Jó, jó! Rendben hogy tesztelgetem a Posteroust, de már van blogom. Minek még egy? Keresnem kellett egy indokot, hogy megtarthassam. Ezt a blogot semmiképpen sem akartam átköltöztetni a Posterousra. Döntöttem. Két blogom lesz. Ezen a blogon az informatikával, az oktatással, a konnektivizmussal, a másikon pedig a könyvvel, a könyvtárral kapcsolatos gondolataimat fogom megosztani. Így nyugodt szívvel megtarthatom mindkettőt. Ha lesz olyan, amely mind a két területet érinti, akkor mindkettőben megjelentetem a bejegyzést. Mivel több időm nem lesz mint eddig volt, a bejegyzéseim se lesznek gyakoribbak.
Az első bejegyzésem a Posterouson is ilyen, mindkét témát érinti. Mivel az az "Első gondolatröptetésem a Posterouson" most kivételesen csak ezzel a linkkel hivatkozom rá. A kivétel ez esetben is erősíti a szabályt ;-)

Előadás az Internet Fiestán

Az Internet Fiesta keretében felkértek a "Tanulás és munkavégzés segítése internetes eszközökkel" előadás megtartására. Az egyik helyszín a szarvasi Városi Könyvtár, a másik pedig a Megyei Könyvtár volt. A felkérést természetesen elfogadtam. Az egyik ok a munkaköri kötelesség, a másik a téma érdekessége, hiszen az előadás kapcsán alkalmam nyílt a konnektivizmus szemléletének és eszközrendszerének bemutatására. A munkahelyemen a fentebb említett témán túl az andragógiai képzésen szerzett ismereteimet is megosztottam a kollégákkal. Képtelenség fél óra alatt bemutatni a tanulásra és munkavégzésre használható eszközöket, ezért inkább az érdeklődés felkeltésére fókuszáltam. A visszajelzések alapján úgy érzem többek érdeklődését is sikerült felkeltenem.

Tanulás és munkavégzés segítése internetes eszközökkel on Prezi

HTK01 végszó?

Úgy tűnik, mintha csak most kezdtük volna el és máris véget ért a kurzus. Hasznos volt. Köszönet érte a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt. Nem csak Palócz Istvántól és Kulcsár Zsolttól tanultam sokat, de a osztalyterem.hu valamennyi bloggolójától, hozzászólójától is, vagyis a közösség tagjaitól. Hogy mit tanultam, mi ragadott meg azt bizony hosszasan mesélhetném. Így most hirtelenjében csak néhány példát ragadnék ki. Racskó Réka blogjának mottóját a konnektivista tanulásról rendkívül találónak vélem "..a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell", akárcsak Kis Márta frappáns blogbejegyzése a képzés céljáról, indulásáról. Duchon Jenő "A tanár, mint zavaró tényező" című bejegyzése a tudás háló összeomlásáról és újjáépítéséről, a zavarkeltésről, mint módszertani feladatról, eszközről a tanár szerepét számomra egy újabb megvilágításba helyezte. Prágai Tamás "Jelentő tudás" című blogbejegyzésében lévő angol tanítás/tanulás kapcsán létrehozott fogalomtérkép láttán döbbentem rá először a fogalomtérkép hatékonyságára, alkalmazhatóságára, melyet a Makány Tamással készített interjú még inkább megerősített. Habosvilla "Korunk enciklopédiájáról" a Wikiről remekül összegzett tapasztalatait osztotta meg velünk. "... (sőt, a könyvtárosok nagyon is alkalmasak lennének a szerkesztésre úgy általában is), de némi gúnnyal és elutasítással találkoztam, hogy "ugyan, kiket érdekelne ez?!". Azt hiszem, nagyon is sokakat, ha nem előbb, akkor majd utóbb." Mint szakmabeli teljes mértékben egyetértek vele. Klötz Ferenc Twitter és egyéb huncutságok blogbejegyzése a legjobb példa arra, hogy nem is olyan nagy baj, ha a tanuló a házi feladat helyett mással foglalkozik. Sőt rendkívül hasznos lehet, amint azt az eredmény is bizonyítja ;-) Még tudnám folytatni a sort. Ha minden blogbejegyzést elolvastam volna, akkor lehet, hogy abba se tudnám hagyni. Csak az a volna ne volna...

Eleinte többen is úgy éreztük, hogy elveszünk az információ áradatban. Aztán mindenki a maga módján megpróbált utat vágni a beláthatatlannak tűnő rengetegben. Először az iGoogle-t vetettem be erre a célra. Létrehoztam egy HTK01 iGoogle oldalt. Így sikerült egy helyre aggregálnom a különféle csatornákon érkező infókat. A végefele hozzáfogtam a hat hét alatt összegyűlt anyag rendszerezéséhez annak érdekében, hogy a későbbiekben bármikor könnyen megtaláljam azokat az információkat, olvasnivalókat, eszközöket amelyek elolvasására, megismerésére a képzés ideje alatt nem tudtam (kellő) időt szánni. A diigo-t már jó ideje használom, de a listák egymásba ágyazására csak most gondoltam. Eddig nem volt rá szükségem. A képzés kapcsán összegyülemlett hatalmas információ mennyiség egyéni rendszerezése ennek a lehetőségnek a kiaknázására késztetett. Természetesen nem kész listákról van szó. Terveim szerint egy részük folyamatosan változni, bővülni fog. A rendszert a HTK01 kurzus nevű (publikus) lista alatt alakítottam ki, azzal a megfontolással, hogy az allistákat a jövőben akár külön, akár máshol is felhasználhassam. (Az allista tartalma az oldal közepétől lefele elhelyezkedő listainfo rész összecsukása után válik láthatóvá. A listainfo rész becsukásához az oldal középét ketté választó vonal alatt lévő lefele mutató kis háromszögre (collapse) kell kattintani.)

Vannak elmaradt feladataim... Egy részüket valószínűleg nem fogom pótolni, de ez korántsem olyan nagy baj. Ez lenne a végszó? Talán. Utózöngék még biztos lesznek. Hamarosan ;-)

Gyerekkoromban élvezettel dobáltam kavicsokat folyókba, tavakba. Elvarázsoltak a vízbe eső kavicsok által keltett hullámok. A csónakok, a hajók jóval nagyobb hullámokat keltenek mint a kavicsok. Szabadvizi fürdőzés közben mindig ráfekszem a vízre, ha éppen arra jön egy csónak, vagy hajó és élvezem a hullámok ringatását. A képzés hajója által keltett hullámok elringathatnak, elsodorhatnak bennünket, de akár meg is lovagolhatnánk őket. Ha majd a hullámok elcsendesedtek tovább szörfölhetünk hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal egy újabb közösségen belül. Csak rajtunk múlik, hogy elringattatni, sodortatni hagyjuk magunkat, vagy pedig meglovagoljuk a hullámokat.

Az inspirátor

Végre eljutottam oda, hogy összegezzem a magam számára az 5. hét anyagát. Nos, nézzük a kérdéseket szép sorjában.

Ki volt a kedvenc tanárod, és miért?

Muci néni. Kémiát, biológiát, pszichológiát tanított a középiskolában. Ő volt az a tanár, akinek az órájára még a leggyengébb tanuló se ment el felkészületlenül. Nem azért mert félt, egyszerűen senki sem tudta megtenni, hogy ne készüljün az órájára.

Melyek voltak azok a tulajdonságok a személyiségében, amelyek őt jó tanárrá tették?

Hiteles, nagy tudású, melegszívű, humánus, de szigorú tanár volt. Volt benne valami magával ragadó, amivel hatni tudott ránk. Képes volt meggyőzni bennünket arról, hogy amit tanít az érdekes és fontos. Képes volt a legnehezebb dologra, felkeltette az érdeklődésünket. Rávett minkent arra, hogy időt szánjuk tantárgyai tanulására. Muci néni be volt oltva ismeretátadással. Mindig tudta, hogy az adott körülmények között mikor, mennyi információt, kinek és hogy adjon át.

Szükség van-e tanárra a tanuláshoz? Változik-e a tanár szerepe a korosztálytól függően, s ha igen, akkor hogyan? Ugyanolyan szemléletű tanárra van-e szükség kisiskolásoknál, mint középiskolában? El tudunk-e képzelni a jelenlegi egy tanár-sok diák modelltől eltérő felépítést: pl. két vagy több tanár vesz részt az órán?

A múlt heti andragógiai képzésen az egyik feladat kapcsán össze kellett gyűjtenünk a pozitív tanulási tapasztalatainkat. Átolvastam a jegyzeteimet és megállapítottam, hogy a csoport által összegyűjtött ismérvek alapján a pozitív tapasztalatok 90%-a a tanárhoz köthető. Ezek után úgy tűnik, hogy erre csak azt a választ adhatom, hogy igen. Ezt az egyértelmű igent ennek ellenére módosítom. Inspirátorra van szükség. A csoport tagjainak életkorától, meglévő tudásától, tapasztalataitól függ, hogy az inspirátor szerepét a tanár, a mentor, a tutor, vagy a csoporttárs tölti-e be. Olykor az inspirátor szerepét betöltheti egy könyv is.

Még egy gondolat a tanár szerepéhez. A tanár nem csak inspirátor, de vezető is, hiszen vezeti, irányítja a rábízott diákokat. Jó vezetővé válni művészet. Jelenlegi ismereteim szerint a vezetővé válás művészetéről Ernst Shackletontól lehet a legtöbbet tanulni, aki nem csak nagyszerű vezető volt, de jó elbeszélő is. A jó vezetővé válás ismérveit Margot Morrel és Stephanie Capparell A Shackleton-modell című könyv 73-74. oldalán összegzi.

Milyen megismert konnektivizmushoz kapcsolódó oktatási módszereket szeretnél kipróbálni a munkád során?

A konnektivizmushoz kapcsolódó módszereket egy részét már a kurzus előtt rendszeresen használtam, nem csak a saját munkámban, de az általam tartott képzéseken is ;-) A legutóbbi - két hete indult - felhasználói képzésen a fogalomtérkép készítésére próbáltam meg rávenni a résztvevőket. Bevallom nagyobb sikerrel, mint amire számítottam. Ez az eszköz teljesen új volt számomra, alig vártam, hogy a képzés keretében másokkal is kipróbáltathassam. Mivel a tanfolyam résztvevőinek zöme velem egykorú, illetve nálam idősebb ez rendkívül jó eredmény. Ráadásul az új módszer bevezetésének izgalma jó hatással volt a felkészülésemre és ez kihatott az óra/foglalkozás színvonálára is. Kizökkentett a rutinból, amelynek a csapdájába oly könnyű beleesni. A megismert módszerek nem minden képzésnél alkalmazhatók, hiszen egy Windows felhasználói képzésen a fogalomtérképen kívül még más konnektivista eszközt nem ismertethetek meg a résztvevőkkel, de egy haladó internet felhasználóknak szóló képzésen erre már van lehetőségem. A lehetőséggel éltem és élni is fogok ezután is.

Az inspirátor szerepének és hatásának összegzése helyett egy idézettel zárom ezt a bejegyzést.

"A következő éjjel Kirk Maynard sirály ment oda a Rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. Jonathan lába elé rogyott.
– Segíts rajtam – suttogta gyenge hangon, ahogyan a haldoklók búcsúznak.
– Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni...
– Hát akkor rajta – mondta Jonathan. – Emelkedj fel velem a földről, és kezdhetjük.
– Nem értesz. A szárnyam. Nem tudom mozdítani a szárnyamat.
– Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba. Ez a Nagy Sirály Törvénye, a Törvény, amely Van.
– Azt mondod, tudok repülni?
– Azt mondom, szabad vagy.
Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőlködés nélkül széttárta szárnyát, és felemelkedett a fekete éjbe. Kiáltása felverte álmából a Rajt. Háromszáz méterről torkaszakadtából vijjogta: „Tudok repülni! Nézzétek! TUDOK REPÜLNI!”

"(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. )

Hatás és tapasztalat

A jó lehetőséget vétek elszalasztani. Éppen ezért most kezdtem el egy andragógiai képzést is. Kicsit sok a két képzés egyszerre, de ezt a lehetőséget éppúgy nem hagyhattam ki, mint a HTK01 kurzust.
Zúdul rám a sok információ és úgy érzem az agyamban lassan eluralkodik a káosz. Nagyon nehezemre esik úrrá lenni a káoszon. Már két napja tart és még két nap hátra van ezen a héten. Aztán egy hét szünet és ismét négy nap.
Az előadásokon gyakorta azon kapom rajta magam, hogy keresem a kapcsolódási pontokat a konnektivista képzéssel. Közben azt is próbálom figyelni, hogy hogy hatnak rám az előadók, az új információk és azt is, hogy milyen eszközöket használnak a tanulásunk befolyásolására, s hogy mikor és miért hagyom magam befolyásolni, vezettetni, vagy irányíttatni.

Néhány kapcsolódási pont a két képzés között (a sok közül):

• Frusztráló lehet a felnőtt tanuló számára a választási lehetőségek bősége - Visszajelzések a HTK01 kurzus résztvevőitől (konnektivista eszköz, ajánlott irodalom túl nagy választéka) - Feloldás: nem kell mindet kipróbálni, használni, elolvasni, de fontos hogy kellően tájékozottak legyünk. Egy konkrét feladat megoldásához szükséges legmegfelelőbb eszköz kiválasztása tájékozottságunktól függ. Hiába létezik egy jó eszköz az adott feladat megoldásához, ha nem tudunk a létezéséről.
  
• Jól használható a felnőttképzésben a reflexív tanulás (hogyan tudatosul bennem a dolog) - Blogbejegyzés írása az adott témáról a kurzus keretében.
  
• Résztvevő központú tanítás (tanulás?) jelmondata: "Használd fel, aktivizáld és fejleszd tovább a résztvevők tapasztalati és tudástörténeti potenciálját!" - A jelmondat konnektivista változata: "Használjuk fel, aktiváljuk és fejlesszük tovább közösen tapasztalati és tudástörténeti potenciáljainkat!"
  

Megjegyzés: Eddig még egyetlen előadó sem említette a konnektivizmust ;-( A konstruktivizmusról viszont volt szó.

Tapasztalat
Az előadásokon csak lineáris jegyzeteket tudtam készíteni. E miatt csak alátámasztani tudom Hartyányi Máriának azt a véleményét, hogy előadás közben nem lehet fogalomtérképet készíteni. Előadás alatt nem volt időm az összefüggések átgondolására. Vajon akad olyan tanuló/hallgató aki fogalomtérképet készít előadás alatt lineáris jegyzet helyett? Mire meglátni vélem az összefüggést, a kapcsolatot az előadó már a következő ismeret, gondolat közlésénél tart. Előadásokon maradok a lineáris jegyzetelésnél. A megértéshez, a feldolgozáshoz viszont fogalomtérképet készítek.

Egy kínai intelem, amit ma jegyeztem le az oktatáson:
"Menj az emberekhez, élj közöttük, tanulj tőlük, szeresd őket, szolgáld őket, tervezz velük, kezd azzal amit tudnak, építs arra amijük van!"

Még egy idézet ami szintén ide kívánkozik:
"A lovat elvezetheted a folyóhoz, de nem kényszerítheted, hogy igyon."
Valóban nem kényszeríthetem. Vajon rá tudom venni, hogy igyon? Inspirálhatom? Erről majd később. Előbb még át kell gondolnom az olvasottakat, a hallottakat, a többiek felvetéseit és persze a saját élményeimet, tapasztalataimat is.

Netokrácia

Bár egy hét késéssel, de elkezdtem ismerkedni a 4. hét témájával, a netokráciával. Mi a netokrácia? Megnéztem a hétindítót, a kerekasztal beszélgetést a konnektivizmusról, majd beírtam a Google keresőjébe a netokráciát. A 2780 találatból az első találat Fülöp Hajnalka cikke volt a nol.hu-n. Hajni, a netokráciát új társadalmi rendként emlegeti. Vajon valóban egy új társadalmi rendről lenne szó? Már létezik, vagy csak megjelent egy új társadalmi réteg? Vagy netán most alakul, most indul fejlődésnek? A téma érdekes, úgy hogy gyorsan létrehoztam hozzá egy listát a magam számára a diigon és megosztottam a netokratákkal ;-)

Ugyan a Bébi-bumm generációhoz tartozom, de a generáció meghatározásával ellentétben az én életemben 14 évvel ezelőtt radikális változást hozott az internet. Teljes egészében beépült a mindennapi életembe. Munkaeszközömmé vált.

Az internettel munkahely változtatáskor ismerkedtem meg. A munkahely változtatásom nem elsődleges, de egyik oka az internetes hozzáférés lehetősége volt. Úgy érzem és vélem is, hogy nem okozna gondot, ha nélküle kéne élnem, de akkor feltétlenül foglalkozást kéne változtatnom. Jelenlegi munkámhoz, tevékenységemhez nélkülözhetetlen az internet.

Arra a kérdésre, hogy kiszervezhető-e a munkám nem igazán tudom a választ. Manapság mindent kiszerveznek még azt is amit nem célszerű, de ebbe most jobb, ha nem megyek bele. Nem kapcsolódik szorosan a képzéshez. Inkább passzolok.

Mit teszek, hogy Friedmani értelemben érinthetetlenné váljak? Valójában lehet-e érinthetetlenné válni? Vagy csak azt szeretnénk hinni, hogy lehet? Nagyon kevés dolgot tudok befolyásolni. Csupán annyit tehetek, hogy tanulok és figyelem, hogy merre halad a világ, hogy idejében megláthassam a lehetőségeket, hogy aztán megfelelő irányba haladjak az utamon. Pontosan mi, milyen az a tudás, amely friedmani értelemben érinthetetlenné tehet? Hogyan szerezhetem meg? Nem találtam rá receptet. Úgy látom erre is, akárcsak az élet értelmére mindenkinek magának kell rátalálnia, magának kell megszereznie a tudást.

Hálózatok és motiváció

Hálózatok témakörében most leginkább a virtuális/hálózati közösségek témája érdekel (a fogalomtérkép mellett). Koncsag-Szász Előd a "Konnektivizmus fekete kalapban" blogbejegyzésében is ezzel a témával foglalkozik. A kérdését már én is sokszor feltettem magamban "Mit kellett volna /kellene másképpen csinálnom?". Tagja vagyok néhány hálózati közösségnek. Kettőnek az alapításában aktívan is részt vettem. A közösségek jelenleg is léteznek, de olykor-olykor felötlik bennem a megszüntetésük gondolata. Aztán kapok egy megerősítést és csinálom tovább. Hogy lehetne jobban, másképpen? Még nem tudom... ha tudnám máris jobban működnének ;-)

Barabási Gladwelt idézi a Hálózatok című könyvében:
"Az élet minden területén elszórtan van egy maroknyi ember, akinek igazán különleges adottságai vannak ahhoz, hogy barátokat és ismerősöket szerezzenek. Ők az összekötők."

(Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub, Bp., 2003. 80 p.)

Nos, ez az idézet szöget ütött a fejembe. Lehet, hogy nem elég a marketing és a kritikus tömeg, kell minimum egy összekötő. Összekötőnek születik az ember, vagy tanulható? Ha fejleszthető ez a képesség, akkor mennyire? Valószínűleg ez nagymértékben az illető alapbeállítódásától függhet. Milyen mértékben vannak meg bennem ezek a tulajdonságok? Ha megvannak fejleszthetem-e őket? Milyen szintre juthatok el?

Még nem létezett a Google csoportok szolgáltatása, amikor levelezős hallgatóként rendszergazdai munkakörömnek köszönhetően levelezőlistát hoztam létre a saját csoportom számára. Ez a közösség a mai napig számomra meghatározó. Nem volt se marketing, se kritikus tömeg egyszerűen csak olyan emberek kerültek össze, akik fantasztikusan jól tudtak együttműködni. Se előtte, se utána (még eddig) ilyen élményben nem volt részem. Ezért érzem úgy, hogy az "összekötőségben" kell lennie valaminek. Felhasználóként a Wikipédia esetében úgy vélem a meghatározó tény a technológia, az eszköz megléte és a kritikus tömeg lehetett. De! Ez mind nem lenne elég, ha nem állna mögötte egy aktív csapat. Az összekötők csapata. Max. 1-2 közösségben vehetünk részt összekötőként. A többinek csak passzív részesei lehetünk. Ennek egyszerű oka van. A közösségek száma napról napra gyarapszik és egyre inkább végtelennek tűnik a mezei felhasználó számára, az időnk viszont véges. Jól kell(ene) gazdálkodnunk vele és az erőforrásainkkal.
Most írás közben kukkantottam bele Hartyányi Mária blogjában és örömmel tapasztaltam, hogy legutóbbi (szombati) blogbejegyzése a közösség formálódás problémakörével foglalkozik.

Mi motivál abban, hogy a kurzust folytassam?
Ezek után ez már nem kérdés ;-) Keresem a válaszokat a felmerült kérdéseimre. Nem csak ezekre, amelyekről most ebben a blogbejegyzésemben írtam, de még sok másikra is. Remélem, hogy a kurzus segít abban, hogy megtaláljam őket, vagy legalább a hozzájuk vezető utat. Ezekről majd később...

Rádöbbenés

Amikor beiratkoztam a HTK01 kurzusra biztos voltam benne, hogy sok újat fogok tanulni. Arra azonban nem számítottam, hogy olyan felismerésre jutok, mint amilyenre Wilber Integrál szemléletének olvasása közben jutottam.

A könyv 153-154-dik oldalának olvasásakor döbbentem rá, hogy már valójában 15-16 évvel ezelőtt találkoztam az integrál szemlélettel, csak nem tudtam róla, hogy az, mivel egy szépirodalmi mű köntésébe volt bújtatva. Richard Bach Jonathan, a sirály című művéről van szó. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor olvastam újra, de mindig előveszem, ha rossz passzban vagyok, ha megerősítésre van szükségem, ha biztos akarok abban lenni, hogy jó úton járok. Csak most tudatosult bennem, hogy ez a könyv valójában A TÉRKÉP számomra. Segít eligazodni az élet dolgaiban, az élethez való viszonyomban. Eddig olyan volt számomra, mint a gyermek számára a kedvenc meséje. Bár már százszor hallotta, szó szerint kívülről tudja, de újra és újra hallani akarja. Nem tudja miért, de azt az bizonyos mesét szereti. A mese a tudatalattijába hatolva teszi a dolgát. A mesének sok rétege van, annyit látunk belőle, amennyit tudatosítunk magunkban. A gyermek tudatalattija révén jóval többet megért belőle, mint az gondolnánk. Ha elkezdjük lefejteni a mese rétegeit, akár a hagyma leveleit, eljutunk a közepéig, a lényegig. Mindenki annyi réteget ("levelet") fejt le, amennyire képes.
(A mese erejéről lásd Koszecz Sándor A mese gyógyító ereje című előadását - videó, audio (mp3))

A könyv említett részlete:

"Ha a személyesség fogalomkörében gondolkozunk, akkor ez az Isten mindenféle isten és istennő mögött, egy intelligencia-Abisszum, amelyből minden dolog keletkezik ebben a pillanatban. Ez "örök", de nem úgy, hogy örökké tart, hanem úgy, hogy mindig is jelen van, hiszen az időtlen Most kívül esik az idő múlásán. (Még Wittgenstein - a nagyhatású modern filozófus, aki arról volt híres, hogy a tények és a logika embere - is kijelentette: "Ha az örökkévalóságot nem úgy értjük, mint valami végtelen időtartamot, hanem mint időtlenséget, akkor az örök élet azoké, akik a jelenben élnek.") Más szóval: nem olyasvalami, ami vég nélkül zajlik időben, hanem olyan pillanat, amely teljesen mentes az időtől. Kiderül róla, hogy végtelen pillanat, időtlen Most és tiszta Jelenlét, mely a tenyerén hordoz minden időt - már ha tudjuk, hol keressük."

(Wilber, Ken: Integrál szemlélet. Danka Miklós, 2008.)

Ugyanez az irodalom nyelvén:

"Ne beszélj butaságokat! Hát mit gyakorolunk mi itt nap mint nap? Ha a barátságunk olyan dolgoktól függne, mint tér és idő, akkor ha végre sikerül legyőznünk a teret és időt ezzel egyidőben szétrombolnánk a testvériségünket is! Csakhogy ha legyőzzük a teret, egyéb sem marad, csak az Itt. S ha legyőzzük az időt, marad a Most. Nem gondolod, hogy az Itt és a Most között találkozhatunk egyszer-kétszer?
Sullivan sirály akarva, nem akarva elnevette magát. – Te, te szédült madár – mondta szeretettel. – Ha egyáltalán valaki képes rá, hogy a földhözragadtaknak megmutassa, hogyan láthatnak át ezer kilométereket, hát az Jonathan Livingston sirály lesz."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 53 p.)

A rádöbbenés izgalmában rögtön levettem a polcról a könyvet. Bárhol olvastam bele, minden mondatában az Integrál szemléletet véltem felfedezni.

"Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül." (Szintek)

"De elkövetkezett az a nap amikor Chiang eltűnt. Csendes kis beszédet tartott a sirályoknak. Mind ott volt. Intette őket, hogy tanuljanak szüntelenül, hogy gyakoroljanak és törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan egészéből mind többet és többet ismerjenek meg."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 49 p.)

Míg Wilber az integrál szemléletet a filozófia oldaláról tárja az olvasó elé, addig Bach az irodalom eszközével a földhözragadtaknak is képes megmutatni, hogy hogyan LÁTHATNAK. Mind két könyv a maga nemében kiváló, de nem mindegy ki mikor, a fejlődés milyen szintjén és hogyan találkozik a szemlélettel. Ezért úgy vélem, ha egy szülő, egy nevelő, vagy tanár az integrál szemlélettel szeretné megismertetni a gyerekét, a neveltjeit, illetve a diákjait valószínűleg nagyobb és tartósabb hatást ér el, ha először Bach könyvét adja a kezébe (kezükbe).

Térkép a térképről

A képzést megelőzően már hallottam a fogalomtérképészetről. Egyértelmű volt számomra, hogy meg kell ismerkednem vele. Az ismerkedés eddig elmaradt, mert valami más mindig fontosabb volt. Hol egy jó könyv, hol egy feladat, tennivaló jött közbe. Kulcsi javaslatára még a kurzus indulása előtt letöltöttem a Cmapot. Az installálásig már nem jutottam el, mert éppen csörgött a telefon és megint más lett fontosabb.

A szerda esti interjú Makány Tamással viszont meggyőzött arról, hogy a fogalomtérképészettel most kell megismerkednem.

Kedden vettem kezembe Wilber könyvét az Integrál szemléletről. Érdekes, de nehéz olvasmány. Már kb. az első 40 oldal után világosan láttam, hogy ez nem az a könyv, amit első olvasatra érteni fogok. Újabban - a szépirodalmi könyvek kivételével - rászoktam az olvasmányaim jegyzetelésére. Egy-két rajzot, ábrát eltekintve lineáris jegyzeteket készítek.
Az interjúban elhangzottak - hogy az információ az agyunkban dinamikusan, nem lineárisan szerveződik, hogy az információ megjegyzése, feldolgozása könnyebben megy a nem lineáris jegyzeteléssel - alapján úgy döntöttem, hogy Wilber könyvéhez fogalomtérképet fogok készíteni. Térképet a térképről.

A neten a google képkeresőjével rákerestem a fogalomtérképekre. Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan alakítják ki maguk számára ezeket az eszközöket. Vannak olyanok, akik már művészi fokon űzik a fogalomtérkép készítést. Szépségük a homokból szórt mandalákat juttatta eszembe, melyeket a buddhista szerzetesek rendkívüli gondossággal, türelemmel készítenek és amikor elkészül a gyönyörű alkotást néhány mozdulattal összeseprik, hiszen nem maga az alkotás a lényeges, hanem a folyamat, az elért tudásszint. Már nincs szükségük a mandalára, a tudás birtokosaivá váltak. A mandala csak egy eszköz, összesöprése a tovább lépést segíti. A fogalomtérkép készítésnél a megértés folyamata a döntő. Akkor jó a fogalomtérkép, ha eljutunk a jegyzetelt dolog megértéséhez. Utána akár össze is téphetjük a térképet, vagy (digitális fogalomtérkép esetén) törölhetjük, hiszen ebből a szempontból többé nincs rá szükségünk, mert az információt már beépítettük saját tudáshálónkba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben alkalmanként ne vehetnénk hasznát.

Elővettem egy A4-es lapot, egy tollat és hozzáfogtam életem első fogalomtérképének elkészítéséhez. Még dolgoznom kell rajta, mert amint elkészültem vele rögtön láttam, hogy néhány összefüggést nem sikerült megfelelően ábrázolnom. Színeket is alkalmaznom kell. Következő lépés a színek alkalmazása lesz, azt pedig a Cmap-os változat elkészítése fogja követni. Jó játék a térképesdi. Élvezem az alkotást ;-)

A konnektivizmus

Az első hét témája a konektivizmus volt. A többiek már minden leírtak róla, amit csak lehetett. Okosan, bölcsen, tömören. Késésben vagyok ;-( Mit írhatnék? Újat már úgysem tudnék, de a tanár úr azt mondta, hogy írni kell. ;-) Tehát írok... persze tudom, hogy elsősorban magamnak. Nekem fontos, hogy összegezzem, áttekintsem, végig gondoljam, hogy számomra miért fontos a konnektivizmus, mit jelent nekem, miért kezdtem el vele foglalkozni. Nos, lássuk!

Mit jelent nekem a konnektivizmus?

1. Szemléletet.
2. Kapcsolatokat.
3. Együttműködést.
4. Új ismereteket, lehetőségeket, inspirációt.
5. Új fajta viszonyt (partneribb) tanár és tanítványai között.
6. Szakmai fejlődésem útját, módját.

Mit jelent számomra hálózatban gondolkodni?

1. Új összefüggések, kapcsolódási pontok meglátását.
   
2. Információ-, gondolat- és véleménycserét.
3. Fejlődési lehetőséget.
   

Informatikus könyvtárosként a felhasználóképzések miatt elsősorban a konnektivizmus módszertana, eszköztára érdekel, az hogy milyen módszerekkel tudom megmutatni a képzéseinken résztvevők számára, hogy milyen módon, milyen eszközökkel találják meg a számukra szükséges információt, hogy szervezzék ismeretté, tudássá önmaguk számára. Másodsorban a hálózati közösségek érdekelnek, hiszen a könyvtárak is, mint annyi más intézmény és szervezet is változáson megy át. A könyvtárak szolgáltatásaiban egyre nagyobb szerepet kap a Web 2.0-ás eszközök, szolgáltatások alkalmazása, a virtuális (NING, Wiki) és valódi közösségek építése, működtetése. A virtuális közösségek témája iránti érdeklődésemet (anno) Koszecz Sándor Közművelődés 2.0 című dolgozata és az általa létrehozott virtuális közösség keltette fel.

A blogomról

Ismét tanulni fogok szervezett keretek között ;-) Most konnektivizmust konnektivista eszközökkel. A tanultakat ebben a blogban fogom összegezni.
Miért pont ezt a nevet/címet választottam a blogomnak?
Válasz: Richard Bach Johanthan, a sirály című könyvében ;-)
A könyv online változatát ezen a linken találod meg.