HTK01 végszó?

Úgy tűnik, mintha csak most kezdtük volna el és máris véget ért a kurzus. Hasznos volt. Köszönet érte a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt. Nem csak Palócz Istvántól és Kulcsár Zsolttól tanultam sokat, de a osztalyterem.hu valamennyi bloggolójától, hozzászólójától is, vagyis a közösség tagjaitól. Hogy mit tanultam, mi ragadott meg azt bizony hosszasan mesélhetném. Így most hirtelenjében csak néhány példát ragadnék ki. Racskó Réka blogjának mottóját a konnektivista tanulásról rendkívül találónak vélem "..a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell", akárcsak Kis Márta frappáns blogbejegyzése a képzés céljáról, indulásáról. Duchon Jenő "A tanár, mint zavaró tényező" című bejegyzése a tudás háló összeomlásáról és újjáépítéséről, a zavarkeltésről, mint módszertani feladatról, eszközről a tanár szerepét számomra egy újabb megvilágításba helyezte. Prágai Tamás "Jelentő tudás" című blogbejegyzésében lévő angol tanítás/tanulás kapcsán létrehozott fogalomtérkép láttán döbbentem rá először a fogalomtérkép hatékonyságára, alkalmazhatóságára, melyet a Makány Tamással készített interjú még inkább megerősített. Habosvilla "Korunk enciklopédiájáról" a Wikiről remekül összegzett tapasztalatait osztotta meg velünk. "... (sőt, a könyvtárosok nagyon is alkalmasak lennének a szerkesztésre úgy általában is), de némi gúnnyal és elutasítással találkoztam, hogy "ugyan, kiket érdekelne ez?!". Azt hiszem, nagyon is sokakat, ha nem előbb, akkor majd utóbb." Mint szakmabeli teljes mértékben egyetértek vele. Klötz Ferenc Twitter és egyéb huncutságok blogbejegyzése a legjobb példa arra, hogy nem is olyan nagy baj, ha a tanuló a házi feladat helyett mással foglalkozik. Sőt rendkívül hasznos lehet, amint azt az eredmény is bizonyítja ;-) Még tudnám folytatni a sort. Ha minden blogbejegyzést elolvastam volna, akkor lehet, hogy abba se tudnám hagyni. Csak az a volna ne volna...

Eleinte többen is úgy éreztük, hogy elveszünk az információ áradatban. Aztán mindenki a maga módján megpróbált utat vágni a beláthatatlannak tűnő rengetegben. Először az iGoogle-t vetettem be erre a célra. Létrehoztam egy HTK01 iGoogle oldalt. Így sikerült egy helyre aggregálnom a különféle csatornákon érkező infókat. A végefele hozzáfogtam a hat hét alatt összegyűlt anyag rendszerezéséhez annak érdekében, hogy a későbbiekben bármikor könnyen megtaláljam azokat az információkat, olvasnivalókat, eszközöket amelyek elolvasására, megismerésére a képzés ideje alatt nem tudtam (kellő) időt szánni. A diigo-t már jó ideje használom, de a listák egymásba ágyazására csak most gondoltam. Eddig nem volt rá szükségem. A képzés kapcsán összegyülemlett hatalmas információ mennyiség egyéni rendszerezése ennek a lehetőségnek a kiaknázására késztetett. Természetesen nem kész listákról van szó. Terveim szerint egy részük folyamatosan változni, bővülni fog. A rendszert a HTK01 kurzus nevű (publikus) lista alatt alakítottam ki, azzal a megfontolással, hogy az allistákat a jövőben akár külön, akár máshol is felhasználhassam. (Az allista tartalma az oldal közepétől lefele elhelyezkedő listainfo rész összecsukása után válik láthatóvá. A listainfo rész becsukásához az oldal középét ketté választó vonal alatt lévő lefele mutató kis háromszögre (collapse) kell kattintani.)

Vannak elmaradt feladataim... Egy részüket valószínűleg nem fogom pótolni, de ez korántsem olyan nagy baj. Ez lenne a végszó? Talán. Utózöngék még biztos lesznek. Hamarosan ;-)

Gyerekkoromban élvezettel dobáltam kavicsokat folyókba, tavakba. Elvarázsoltak a vízbe eső kavicsok által keltett hullámok. A csónakok, a hajók jóval nagyobb hullámokat keltenek mint a kavicsok. Szabadvizi fürdőzés közben mindig ráfekszem a vízre, ha éppen arra jön egy csónak, vagy hajó és élvezem a hullámok ringatását. A képzés hajója által keltett hullámok elringathatnak, elsodorhatnak bennünket, de akár meg is lovagolhatnánk őket. Ha majd a hullámok elcsendesedtek tovább szörfölhetünk hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal egy újabb közösségen belül. Csak rajtunk múlik, hogy elringattatni, sodortatni hagyjuk magunkat, vagy pedig meglovagoljuk a hullámokat.

Az inspirátor

Végre eljutottam oda, hogy összegezzem a magam számára az 5. hét anyagát. Nos, nézzük a kérdéseket szép sorjában.

Ki volt a kedvenc tanárod, és miért?

Muci néni. Kémiát, biológiát, pszichológiát tanított a középiskolában. Ő volt az a tanár, akinek az órájára még a leggyengébb tanuló se ment el felkészületlenül. Nem azért mert félt, egyszerűen senki sem tudta megtenni, hogy ne készüljün az órájára.

Melyek voltak azok a tulajdonságok a személyiségében, amelyek őt jó tanárrá tették?

Hiteles, nagy tudású, melegszívű, humánus, de szigorú tanár volt. Volt benne valami magával ragadó, amivel hatni tudott ránk. Képes volt meggyőzni bennünket arról, hogy amit tanít az érdekes és fontos. Képes volt a legnehezebb dologra, felkeltette az érdeklődésünket. Rávett minkent arra, hogy időt szánjuk tantárgyai tanulására. Muci néni be volt oltva ismeretátadással. Mindig tudta, hogy az adott körülmények között mikor, mennyi információt, kinek és hogy adjon át.

Szükség van-e tanárra a tanuláshoz? Változik-e a tanár szerepe a korosztálytól függően, s ha igen, akkor hogyan? Ugyanolyan szemléletű tanárra van-e szükség kisiskolásoknál, mint középiskolában? El tudunk-e képzelni a jelenlegi egy tanár-sok diák modelltől eltérő felépítést: pl. két vagy több tanár vesz részt az órán?

A múlt heti andragógiai képzésen az egyik feladat kapcsán össze kellett gyűjtenünk a pozitív tanulási tapasztalatainkat. Átolvastam a jegyzeteimet és megállapítottam, hogy a csoport által összegyűjtött ismérvek alapján a pozitív tapasztalatok 90%-a a tanárhoz köthető. Ezek után úgy tűnik, hogy erre csak azt a választ adhatom, hogy igen. Ezt az egyértelmű igent ennek ellenére módosítom. Inspirátorra van szükség. A csoport tagjainak életkorától, meglévő tudásától, tapasztalataitól függ, hogy az inspirátor szerepét a tanár, a mentor, a tutor, vagy a csoporttárs tölti-e be. Olykor az inspirátor szerepét betöltheti egy könyv is.

Még egy gondolat a tanár szerepéhez. A tanár nem csak inspirátor, de vezető is, hiszen vezeti, irányítja a rábízott diákokat. Jó vezetővé válni művészet. Jelenlegi ismereteim szerint a vezetővé válás művészetéről Ernst Shackletontól lehet a legtöbbet tanulni, aki nem csak nagyszerű vezető volt, de jó elbeszélő is. A jó vezetővé válás ismérveit Margot Morrel és Stephanie Capparell A Shackleton-modell című könyv 73-74. oldalán összegzi.

Milyen megismert konnektivizmushoz kapcsolódó oktatási módszereket szeretnél kipróbálni a munkád során?

A konnektivizmushoz kapcsolódó módszereket egy részét már a kurzus előtt rendszeresen használtam, nem csak a saját munkámban, de az általam tartott képzéseken is ;-) A legutóbbi - két hete indult - felhasználói képzésen a fogalomtérkép készítésére próbáltam meg rávenni a résztvevőket. Bevallom nagyobb sikerrel, mint amire számítottam. Ez az eszköz teljesen új volt számomra, alig vártam, hogy a képzés keretében másokkal is kipróbáltathassam. Mivel a tanfolyam résztvevőinek zöme velem egykorú, illetve nálam idősebb ez rendkívül jó eredmény. Ráadásul az új módszer bevezetésének izgalma jó hatással volt a felkészülésemre és ez kihatott az óra/foglalkozás színvonálára is. Kizökkentett a rutinból, amelynek a csapdájába oly könnyű beleesni. A megismert módszerek nem minden képzésnél alkalmazhatók, hiszen egy Windows felhasználói képzésen a fogalomtérképen kívül még más konnektivista eszközt nem ismertethetek meg a résztvevőkkel, de egy haladó internet felhasználóknak szóló képzésen erre már van lehetőségem. A lehetőséggel éltem és élni is fogok ezután is.

Az inspirátor szerepének és hatásának összegzése helyett egy idézettel zárom ezt a bejegyzést.

"A következő éjjel Kirk Maynard sirály ment oda a Rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. Jonathan lába elé rogyott.
– Segíts rajtam – suttogta gyenge hangon, ahogyan a haldoklók búcsúznak.
– Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni...
– Hát akkor rajta – mondta Jonathan. – Emelkedj fel velem a földről, és kezdhetjük.
– Nem értesz. A szárnyam. Nem tudom mozdítani a szárnyamat.
– Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba. Ez a Nagy Sirály Törvénye, a Törvény, amely Van.
– Azt mondod, tudok repülni?
– Azt mondom, szabad vagy.
Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőlködés nélkül széttárta szárnyát, és felemelkedett a fekete éjbe. Kiáltása felverte álmából a Rajt. Háromszáz méterről torkaszakadtából vijjogta: „Tudok repülni! Nézzétek! TUDOK REPÜLNI!”

"(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. )

Hatás és tapasztalat

A jó lehetőséget vétek elszalasztani. Éppen ezért most kezdtem el egy andragógiai képzést is. Kicsit sok a két képzés egyszerre, de ezt a lehetőséget éppúgy nem hagyhattam ki, mint a HTK01 kurzust.
Zúdul rám a sok információ és úgy érzem az agyamban lassan eluralkodik a káosz. Nagyon nehezemre esik úrrá lenni a káoszon. Már két napja tart és még két nap hátra van ezen a héten. Aztán egy hét szünet és ismét négy nap.
Az előadásokon gyakorta azon kapom rajta magam, hogy keresem a kapcsolódási pontokat a konnektivista képzéssel. Közben azt is próbálom figyelni, hogy hogy hatnak rám az előadók, az új információk és azt is, hogy milyen eszközöket használnak a tanulásunk befolyásolására, s hogy mikor és miért hagyom magam befolyásolni, vezettetni, vagy irányíttatni.

Néhány kapcsolódási pont a két képzés között (a sok közül):

• Frusztráló lehet a felnőtt tanuló számára a választási lehetőségek bősége - Visszajelzések a HTK01 kurzus résztvevőitől (konnektivista eszköz, ajánlott irodalom túl nagy választéka) - Feloldás: nem kell mindet kipróbálni, használni, elolvasni, de fontos hogy kellően tájékozottak legyünk. Egy konkrét feladat megoldásához szükséges legmegfelelőbb eszköz kiválasztása tájékozottságunktól függ. Hiába létezik egy jó eszköz az adott feladat megoldásához, ha nem tudunk a létezéséről.
  
• Jól használható a felnőttképzésben a reflexív tanulás (hogyan tudatosul bennem a dolog) - Blogbejegyzés írása az adott témáról a kurzus keretében.
  
• Résztvevő központú tanítás (tanulás?) jelmondata: "Használd fel, aktivizáld és fejleszd tovább a résztvevők tapasztalati és tudástörténeti potenciálját!" - A jelmondat konnektivista változata: "Használjuk fel, aktiváljuk és fejlesszük tovább közösen tapasztalati és tudástörténeti potenciáljainkat!"
  

Megjegyzés: Eddig még egyetlen előadó sem említette a konnektivizmust ;-( A konstruktivizmusról viszont volt szó.

Tapasztalat
Az előadásokon csak lineáris jegyzeteket tudtam készíteni. E miatt csak alátámasztani tudom Hartyányi Máriának azt a véleményét, hogy előadás közben nem lehet fogalomtérképet készíteni. Előadás alatt nem volt időm az összefüggések átgondolására. Vajon akad olyan tanuló/hallgató aki fogalomtérképet készít előadás alatt lineáris jegyzet helyett? Mire meglátni vélem az összefüggést, a kapcsolatot az előadó már a következő ismeret, gondolat közlésénél tart. Előadásokon maradok a lineáris jegyzetelésnél. A megértéshez, a feldolgozáshoz viszont fogalomtérképet készítek.

Egy kínai intelem, amit ma jegyeztem le az oktatáson:
"Menj az emberekhez, élj közöttük, tanulj tőlük, szeresd őket, szolgáld őket, tervezz velük, kezd azzal amit tudnak, építs arra amijük van!"

Még egy idézet ami szintén ide kívánkozik:
"A lovat elvezetheted a folyóhoz, de nem kényszerítheted, hogy igyon."
Valóban nem kényszeríthetem. Vajon rá tudom venni, hogy igyon? Inspirálhatom? Erről majd később. Előbb még át kell gondolnom az olvasottakat, a hallottakat, a többiek felvetéseit és persze a saját élményeimet, tapasztalataimat is.

Netokrácia

Bár egy hét késéssel, de elkezdtem ismerkedni a 4. hét témájával, a netokráciával. Mi a netokrácia? Megnéztem a hétindítót, a kerekasztal beszélgetést a konnektivizmusról, majd beírtam a Google keresőjébe a netokráciát. A 2780 találatból az első találat Fülöp Hajnalka cikke volt a nol.hu-n. Hajni, a netokráciát új társadalmi rendként emlegeti. Vajon valóban egy új társadalmi rendről lenne szó? Már létezik, vagy csak megjelent egy új társadalmi réteg? Vagy netán most alakul, most indul fejlődésnek? A téma érdekes, úgy hogy gyorsan létrehoztam hozzá egy listát a magam számára a diigon és megosztottam a netokratákkal ;-)

Ugyan a Bébi-bumm generációhoz tartozom, de a generáció meghatározásával ellentétben az én életemben 14 évvel ezelőtt radikális változást hozott az internet. Teljes egészében beépült a mindennapi életembe. Munkaeszközömmé vált.

Az internettel munkahely változtatáskor ismerkedtem meg. A munkahely változtatásom nem elsődleges, de egyik oka az internetes hozzáférés lehetősége volt. Úgy érzem és vélem is, hogy nem okozna gondot, ha nélküle kéne élnem, de akkor feltétlenül foglalkozást kéne változtatnom. Jelenlegi munkámhoz, tevékenységemhez nélkülözhetetlen az internet.

Arra a kérdésre, hogy kiszervezhető-e a munkám nem igazán tudom a választ. Manapság mindent kiszerveznek még azt is amit nem célszerű, de ebbe most jobb, ha nem megyek bele. Nem kapcsolódik szorosan a képzéshez. Inkább passzolok.

Mit teszek, hogy Friedmani értelemben érinthetetlenné váljak? Valójában lehet-e érinthetetlenné válni? Vagy csak azt szeretnénk hinni, hogy lehet? Nagyon kevés dolgot tudok befolyásolni. Csupán annyit tehetek, hogy tanulok és figyelem, hogy merre halad a világ, hogy idejében megláthassam a lehetőségeket, hogy aztán megfelelő irányba haladjak az utamon. Pontosan mi, milyen az a tudás, amely friedmani értelemben érinthetetlenné tehet? Hogyan szerezhetem meg? Nem találtam rá receptet. Úgy látom erre is, akárcsak az élet értelmére mindenkinek magának kell rátalálnia, magának kell megszereznie a tudást.