2010. november 29., hétfő

Korlátok, szakadékok, hidak


Az idősebb nemzedék többnyire a gyermekeikkel, az unokáikkal való kapcsolattartás miatt szánja rá magát a számítástechnikai eszközök használatára. Korábbi beidegződött tanulási módszereiktől nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megválni. Éppen ezért az oktató videók mellé mindig készítek nyomtatható jegyzeteket is. A VoiceThread a távol élő családtagok számára remek eszköz lehet a családi történetmeséléshez. Az angolul nem tudó idősebbek kedvéért fogtam hozzá egy olyan útmutató készítéséhez, amelyben lépésről lépésre elmagyarázom a VoiceThread használatát. Ezt annak dacára tettem, hogy a neten a témáról több oktató videó is fellelhető (a magyar nyelvű a Tenegen oldalán érhető el).



VoiceThread használata lépésről lépésre


A minap összefutottam az utcán egy volt tanítványommal. Az idén tavasszal munkanélküli, ötvenegynéhány éves magyar tanárként jött el a képzésünkre. Bármerre is ment állást keresni, mindenhol elvárták azokat az alapvető számítástechnikai ismereteket, amelyekkel ő nem rendelkezett. Ami azt illeti nem igazán volt affinitása a számítástechnika iránt. Annyira meg volt győződve arról, hogy ő számítástechnikából abszolút antitálentum, hogy még egy pendrive-ot is sikerült tönkre tennie. Pokolian nehéz dolgom volt vele. A tanfolyam végén vele kapcsolatban egy csepp sikerélményem sem volt annak ellenére, hogy még az irodalmi alkotások bevetésével is megpróbálkoztam, csak hogy az informatika iránt tanúsított ellenállását legyőzzük. Akkortájt olvastam a Gladwell Kivételesek című könyvét. Biztatásképpen elmeséltem neki a 10.000 órás szabályt és szóba hoztam Richard Bach könyvét is korlátaink leküzdéséről. Hiábavalónak tűnt minden.
Találkozásunkkor lelkesen újságolta, hogy beiratkozott egy hat hetes ECDL vizsgára  felkészítő tanfolyamra, amit már az első héten otthagyott. Először nem értettem, hogy miért dicsekszik ezzel. Szóba hozta Gladwell könyvét. (Elolvasta ;-) ) Az ECDL-es tanárral közösen kiszámolták, hogy mikorra tudja teljesíteni a 10.000 órás szabályt. A második nekifutás kudarca ellenére sem adta fel. Elővette azt a jegyzetet, amit nálunk kapott a tanfolyamon és most abból tanul. Elmondta, hogy most jutott odáig, hogy kezdi érteni a dolgokat. Mégis csak sikerült megküzdenie a saját korlátaival ;-) Ebben viszont nem segíthetett neki senki, ezt a küzdelmet egyedül kellett megvívnia és saját egyéni tempójával kell haladnia tovább hol egyedül, hol másokkal együtt, vagy időnként mások segítségével.

Sokszor hallani, olvasni generációs problémákról, szakadékokról. Mi az ami elválasztja a generációkat és mi az ami összeköti? Tényleg vannak szakadékok és olyan nagyok, mint amilyennek lefestik? Nem tudom... bizonytalan vagyok. Én csak embereket látok, egyéni küzdelmeket kortól és nemtől függetlenül.
A közösségi oldalakban is inkább csak az eszközt látom, hasonlóan mint Mello az egyik egypercesében:
"Amikor egy tanítvány elhagyni készült a Mestert, hogy visszatérjen családjához és foglalkozásához, kért valamit, amit magával vihetne. Ezt mondta a Mester:
- Gondolkodj ezeken:
Nem a tűz forró, hanem te, aki annak érzed.
Nem a szem lát, hanem te. 
Nem a körző rajzolja a kört, hanem a műszaki rajzoló."

A virtuális közösségi élet eltérő reakciókat vált ki szülőkből, pedagógusokból, szociológusokból. (Lásd: Facebook: Mindenkinek kötelező!) A pedagógusok és a szülők egy része félti a gyerekeket a virtuális élet veszélyeitől (néha túlzottan). A virtuális életnek is - akárcsak a valódinak -  valóban meg vannak a maga veszélyei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olló és a kés használata is csak addig veszélyes a gyerekek számára, amíg meg nem tanulnak vele bánni. A kérdés csak az, hogy mennyire készítjük fel  a gyerekeket az internetes eszközök biztonságos használatára. Kinek a feladata? A szülő szerint az iskoláé, az iskola szerint a szülőé. Mindannyiunké, vagy nem? Vajon működőképes lehetne egy diákok-szülők-pedagógusok alkotta közösség, amelyiknek az lenne a célja, hogy ezekre a veszélyekre felhívja a figyelmet és segítséget nyújtson a hozzájuk fordulóknak? Elképzelhetőnek tartjátok a generációk együttműködését a virtuális térben? Csupán illúzió? Ha létrejönne egy ilyen közösség, akkor a tagjai tevékenységük révén  nemcsak  a veszélyek megismeréséhez, megismertetéséhez járulnának hozzá, hanem a generációs szakadékok áthidalásához is. Áthidalhatóak azok a szakadékok? Vagy nem is léteznek? Kedves olvasóm, Te mit gondolsz ezekről?


Nem rég bukkantam rá a Thinkuknow oldalára. Ötletgazdagsága első pillantásra megfogott. Az oldal titka abban rejlik, hogy minden korosztályt, réteget a megfelelő módszerekkel, eszközökkel szólít meg. Ötlet, minta már van... a megvalósítás még várat magára... Vagy lehet, hogy már létezik hasonló magyar oldal is csak éppen nem tudok róla?

Köszönöm Gelencsér Anikónak, Dr. Újhelyi Jánosnénak és valamennyi csoporttársamnak az inspirációt. A Facebook az oktatásban témájú csoportfórumon tett hozzászólásaik nélkül ez a bejegyzés nem születhetett volna meg.

Kapcsolódó hivatkozások, cikkek:

Fogalom- vagy gondolattérkép?

Mi a különbség a fogalom- és a gondolattérképészet között?
Mivel közel állnak egymáshoz nem könnyű őket megkülönböztetni.
Nos, akkor nézzük mit mond róla a Wikipédia! Kattints erre a linkre! ;-)
Aztán erre is ! ;-)

Íme a tanulócsoportunk közösen alkotott gondolattérképe:





Az alkotást a mindmeisterrel készítettük.


Kapcsolódó hivatkozások:

2010. november 20., szombat

A netgeneráció és a többiek

A netgenerációra internetezési szokásaira koránt nincs olyan jó rálátásom, mint a pedagógusoknak. Ezért ez a hiányosságomat megpróbáltam pótolni a szakirodalomból, cikkekből. (Lásd a bejegyzés végén lévő hivatkozásokat.) Foglalkozásom révén azért időnkét alkalmam nyílik személyes találkozókra a netgeneráció tagjaival. A héten két újabb tanulócsoport tett látogatást a könyvtárunkban. A látogatás időtartama egy, maximum két tanóra, amelyből jó esetben fél óra az, amit nekem kell megtartani. Ennyi idő csak benyomások szerzésére elegendő. A szolgáltatások bemutatása kapcsán feltettem a diákoknak néhány kérdést.

A válaszaik, reakcióik összességében megegyeznek a felmérésekkel. Ami viszont számomra, mint felnőttoktató számára meglepő volt, hogy a harmincegynéhány fős csoportból csak néhányan hallották az e-learning fogalmát, viszont magával a fogalommal egyetlen diák sem volt tisztában. A blended learning fogalmát egyetlen tanuló sem ismerte. Ami így önmagában nem baj, hiszen az, hogy milyen eszközökkel oktatják őket nem rajtuk múlik. Iskolát választhatnak (jó esetben, hiszen az iskola felvételiztet, s a szülő is befolyásolja - olykor meg is szabja - a választást) oktatási eszközt, módszert és tanárt nem.

Az idő rövidsége miatt 5 percben bemutattam nekik a Voice Thread szolgáltatását és egy online beszélgetésre invitáltam őket. Hogy kapok-e majd válaszokat, az majd kiderül. Az URL címet mindenesetre egy papírlapra kinyomtatva átnyújtottam nekik.

Kedves látogatóm, ha van kedved gyere, beszélgess velem/velünk az olvasásról!




A felolvasógép bemutatásához mindkét csoportból kértem egy-egy jelentkezőt. Az egyik csoportból rögtön akadt egy, a másikból viszont jelentkező híján a tanár jelölte ki. Mi az oka? Miért nem kíváncsi rá egy nagy létszámú csoportból egyetlen diák sem?
Ken Robinson előadása kapcsán merült fel a kérdés bennem: Nem lehet, hogy nem a kreativitást, hanem a kezdeményezőkészséget, a kíváncsiságot öli ki az iskola, vagy a szülő a gyerekből? A gyerek kíváncsisága vele született adottság, a fejlődésének a mozgatórugója.

A kíváncsiság kiélése teret és bizonyos fokú szabadságot igényel, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
A netgeneráció tagjai az internet, a mobil eszközök révén könnyedén hozzáférnek a virtuális terekhez, illetve maguk alakíthatják ki azokat a tereket, ahol szabadabbnak érezhetik magukat mint a valós térben. A közösségi lét a 16-22 éves korosztály lételeme. A korosztály tagjai a közösséghez való tartozásukat mind a két térben kiélhetik. Dr. Fehér Péter és Hornyák Judit szerint arra a kérdésre, hogy a netgeneráció tagjai miért regisztrálnak a közösségi oldalakon, a legjellemzőbb válasz: "Mert ott vannak a barátaim/osztálytársaim." A netgeneráció számára a napi kapcsolattartás tehát nyilvánvalóan a közösségi oldalakon folytatódik valamilyen formában. A 2007-es Wip jelentés szerint ha az embereknek számítástechnikai problémájuk akad segítséget többnyire a barátaiktól , társaiktól kérnek. A saját tapasztalataim is ezt igazolják. A netgeneráció tagjaira valószínűleg ez még inkább igaz.

"Azt mondják, hogy az információ, a tudás hatalom. Ezzel nem feltétlenül értek egyet: szerintem ugyanis az információ megosztása jelenti a hatalmat. A tudósok minden bizonnyal egyetértenek ezzel, mert a tudományos világban az információs adatbázisok megosztása teszi lehetővé a kutatóknak, hogy lássák, mit fedeztek már föl a világ más tájain. Az adatbázisok megosztása hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének - az űrkutatásban, az orvostudományi kutatásokban és valamennyi tudományágban. A tudás megosztása olyan óriási lehetőséget jelent, ami korábban nem volt elképzelhető, de az internettel elérhetővé vált. Az információhoz való hozzáférés lehetővé tétele hatalmas adottság, amit mindenképpen ki kell használni, sőt támogatni kell."

Az információ megosztása a felsőfokú oktatásban résztvevők számára természetes. Többnyire nem nyilvánosan, hanem zárt körben osztják meg információikat. A neten számos eszköz áll a rendelkezésükre. Az egyik legnépszerűbb a Google Csoportok szolgáltatása. A levelezős hallgatók számára ez óriási segítség. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy az ilyen közösségeknek a tanár nem tagja. Ennek több oka is lehet. Egyik lehetséges ok, amit az egyik könyvtárlátogató csoport tanárától hallottam. Úgy érzi, hogy számítástechnika, internet használat terén csak kullog a diákok után. Ő úgy tartja, hogy egy új eszközt csak akkor használ és tanít, ha jobban tudja kezelni, használni mint a diákjai. Nagy dilemma, mert ehhez fel kéne adni azt a szemléletet, hogy az a jó tanár aki mindent jobban tud, mint a diákjai. A régi, mélyen gyökeredző tekintélyelvű szemléletet le kéne cserélni olyanra, amelynek a középpontjában a partneri viszony, a közösség, az információmegosztás áll. S akkor majd nem okoz gondot egyik félnek sem, hogy van amiben a tanár a jobb, van amiben a diák, s az, hogy a tanár a diákjától tanul az éppen olyan természetes lesz, mint az, hogy a diák tanul a tanártól. Igen ám, de hogy birkózik meg ezzel a tekintélyelven működő társadalom? Ez nem fog menni egyik napról a másikra, csak lépésről lépésre, apránként. Mire ezt elérjük a technikai fejlődés lehet, hogy már újabb változások szelét fogja magával hozni.








A gondolat menet végére ide kívánkozik egy részlet Kielbeck Mara cikkéből:
„Nyilván fontos, hogy egy kereskedelmi oldal alkalmazza a legújabb fejlesztéseket, de ez önmagában kevés. Ma az a leglényegesebb, hogy ne csak tartalmakat tegyen közzé, hanem interakciót kezdeményezzen a fogyasztókkal” – mondta Csomor Tamás. – A vásárlók sokszor többet tudnak a termékről, mint maga a kereskedő, ezért nem elég, ha a weben információkat nyújtunk; a fogyasztókkal partnerként kell felvenni a kapcsolatot.”

Bátran cseréljük ki az üzleti élet szavait az oktatásban használatos kifejezésekre (iskola, tanár, diák stb.)! Egyből kiderül, hogy a két különböző szféra problémái ugyanott gyökereznek. Hol az a gyökér?

Biztos hogy generációs problémákról kell beszélnünk? Vagy inkább egyéni hozzáállásról, társadalmi elvárásokról, szokásokról, beidegződésekről, lehetőségekről? Ez mindig felmerül bennem, amikor felnőttoktatóként 30-70 év közöttieknek segítek informatikai alapismeretek megszerezésében, bővítésében.


Kapcsolódó hivatkozások, irodalom:

Dr. Fehér Péter - Hornyák Judit Netgeneráció című cikksorozata:

A háló halott
A magyar társadalom és az internet. World Internet Project (WIP) 2007 gyorsjelentés
Blogoljanak-e a hallgatók?
EU Kids Online nemzetközi jelentés - Vezetői összefoglaló
Internetezési szokásaink: 10-ből 7-en a közösségi oldalakon
Ithaka Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központ letölthető anyagai
Kielbeck Mara: Mindenható web
Ságvári Bence: A kreatív gazdaság jelene és jövője (DAT2007 konferencia, 2007. november 21.)
Ságvári Bence: A második felvonás előtt (UNITIS Hírlevél)
Százból csak öt magyar blogol

2010. november 14., vasárnap

Marokban tartott enciklopédia

A mobil telefonomat szinte csak telefonálásra használom. SMS-et csak végszükség esetén írok. Nem hoznak lázba a telefonok, de a kollégám nemrég elkezdett áradozni egy androidos mobilról. Kíváncsivá tett. Szerdán alkalmam volt kézbe venni egy Samsung Galaxy S androidos készüléket. A tulajdonosa megmutatta, hogy mit tud. Ámulatba estem a készülék tudásától.

"A mobiltelefon nemcsak a társadalmi kapcsolattartás mindentudó eszköze, de olyan eszköz is, amelynek révén használója a társadalmi össztudás hatalmas részét mozgósítja. Marokban tartott enciklopédia." (Nyíri Kristóf: Enciklopédikus tudás a 21. században)

Az ámulaton túl félelmet is ébreszthet, hiszen elég csak tovább gondolni, hogy most csak épületeket, helyeket azonosít a mobilba integrált GPS és az internet hozzáférésnek köszönhető Google alkalmazások (Maps és társai) segítségével, de néhány évtized, vagy év múlva már embereket.

Nos, ezt a félelmemet félre téve és tovább gondolva, s elsősorban az e-learningre koncentrálva a remek kis eszköz néhány éven belül valószínűleg elérhető lesz már a gyerekek számára is. S tovább gondoltam, hogy milyen jól használhatnák a szolgáltatásait tanuláshoz is. Ahhoz, hogy ez így lehessen, elébe kellene menni a dolgoknak, nem pedig utána kullogni, mint ahogy azt most tesszük. Bizonyára néhány esztendő múlva már ennél sokkal, de sokkal okosabb készülékek lesznek, hiszen a fogyasztói társadalmat mozgató mókuskerék tovább forog. S jön a dilemma, meg vegyem, vagy sem? Mindannyian tudjuk, hogy világunk ilyen ütemű fejlődés mellett nem tartható fenn.

Mi az, amit személy szerint tehetünk, ha a dilemmánk ellenére megvesszük ezeket a mindentudó eszközöket? A bennük és a bennünk rejlő tudást arra kéne használnunk, hogy közelebb kerüljünk korunk nagy problémáinak megoldásához a magunk módján bármilyen munkakörben is dolgozzunk (tanárok, kutatók, mérnökök stb.). A gyerekeinket ezen az úton kéne elindítanunk. Vajon mi magunk ezen az úton járunk? Hol tartunk? A technika szolgál minket, vagy mi a technikát?

Hol vannak a korlátaink? Vannak? E-learning... eszközök, módszerek, technikák, közösségek... Vajon együtt megtaláljuk, hogy merre, s hogyan tovább?

További infók:

2010. november 13., szombat

Sodrásban

A rengeteg új ismeret, információ magával sodor. Semmi kétség erős sodrásban vagyok, de élvezem ;-)

A mese az első két hétről nem csak a tartalma, az ötletessége, de a technikája miatt is elbűvölt.
Ha belekóstolsz a Voice Thread szolgáltatásába rögtön elkezd járni az agyad, hogy mennyi mindenre tudod majd használni. Mielőtt belekukkantasz vedd fel a fejhallgatót! Érdemes ;-)




A szolgáltatás ingyenes változatát a regisztrációt követően veheted igénybe.

Kezelése könnyedén elsajátítható. Angol nyelvtudással nem rendelkezőknek a TeNeGEN oktató videóit ajánlom.

2010. november 6., szombat

Ismét szervezett keretek között tanulok

Hosszú szünet szünet után végre egy új bejegyzés. Annyi mindenről írhattam volna, de mindig közbe jött valami, ami fontosabb volt. A HTK01 kurzus befejezése óta egyre többet foglalkozom tanulásmódszertannal. Október végén beiratkoztam a PROMPT Oktatóközpont "E-learning áttekintés" kurzusára. A képzés pedagógusoknak szól. A bemutatkozások alapján valószínűleg én vagyok az egyetlen résztvevő, aki nem rendelkezik pedagógusi végzettséggel. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kapcsolatot sikerül majd kialakítanom a csoportársakkal, tanárokkal, tutorokkal. Egyelőre csak olvasok és figyelek.

Tanulási stratégiám
  1. Olvasni, olvasni, olvasni és nagyon oda figyelni az olvasottakra, a résztvevőkre, vagyis a másik emberre.
  2. Gondolkodni, gondolkodni és megint csak gondolkodni az olvasottakon (Mit hogyan tudok hasznosítani a munkámban, a szakmai, szellemi fejlődésem érdekében.)
  3. Leírni a gondolataimat, tapasztalataimat és megosztani másokkal.
  4. Beszélgetni, eszmét cserélni, vitatkozni.
  5. Összegezni.
  6. Alkalmazni a tanultakat, gyakorlati tapasztalatot szerezni.
  7. Tanulságokat levonni.
  8. Leírni és megosztani a tapasztalatokat, tanulságokat.
  9. A megszerzett ismeretek beépítése, alkalmazása a mindennapi munkámba, életembe.
  10. Folytatni az egyes ponttal, újabb ismeretek szerzésével ;-)
Tanulásra sose tudok annyi időt szánni, mint amennyit szeretnék. ;-( A család és a munka elsőbbséget élvez. Az idő haladtával egyre kevésbé vagyok hajlandó az alvásidőmet megkurtítani. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás (minimum 6-8 óra) a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt meghatározza a koncentrációt és a teljesítményt. Ami aztán kihat a tanulás, a munkavégzés minőségére.

Az első hét tapasztalatairól röviden