2010. március 8., hétfő

Az inspirátor

Végre eljutottam oda, hogy összegezzem a magam számára az 5. hét anyagát. Nos, nézzük a kérdéseket szép sorjában.

Ki volt a kedvenc tanárod, és miért?

Muci néni. Kémiát, biológiát, pszichológiát tanított a középiskolában. Ő volt az a tanár, akinek az órájára még a leggyengébb tanuló se ment el felkészületlenül. Nem azért mert félt, egyszerűen senki sem tudta megtenni, hogy ne készüljün az órájára.

Melyek voltak azok a tulajdonságok a személyiségében, amelyek őt jó tanárrá tették?

Hiteles, nagy tudású, melegszívű, humánus, de szigorú tanár volt. Volt benne valami magával ragadó, amivel hatni tudott ránk. Képes volt meggyőzni bennünket arról, hogy amit tanít az érdekes és fontos. Képes volt a legnehezebb dologra, felkeltette az érdeklődésünket. Rávett minkent arra, hogy időt szánjuk tantárgyai tanulására. Muci néni be volt oltva ismeretátadással. Mindig tudta, hogy az adott körülmények között mikor, mennyi információt, kinek és hogy adjon át.

Szükség van-e tanárra a tanuláshoz? Változik-e a tanár szerepe a korosztálytól függően, s ha igen, akkor hogyan? Ugyanolyan szemléletű tanárra van-e szükség kisiskolásoknál, mint középiskolában? El tudunk-e képzelni a jelenlegi egy tanár-sok diák modelltől eltérő felépítést: pl. két vagy több tanár vesz részt az órán?

A múlt heti andragógiai képzésen az egyik feladat kapcsán össze kellett gyűjtenünk a pozitív tanulási tapasztalatainkat. Átolvastam a jegyzeteimet és megállapítottam, hogy a csoport által összegyűjtött ismérvek alapján a pozitív tapasztalatok 90%-a a tanárhoz köthető. Ezek után úgy tűnik, hogy erre csak azt a választ adhatom, hogy igen. Ezt az egyértelmű igent ennek ellenére módosítom. Inspirátorra van szükség. A csoport tagjainak életkorától, meglévő tudásától, tapasztalataitól függ, hogy az inspirátor szerepét a tanár, a mentor, a tutor, vagy a csoporttárs tölti-e be. Olykor az inspirátor szerepét betöltheti egy könyv is.

Még egy gondolat a tanár szerepéhez. A tanár nem csak inspirátor, de vezető is, hiszen vezeti, irányítja a rábízott diákokat. Jó vezetővé válni művészet. Jelenlegi ismereteim szerint a vezetővé válás művészetéről Ernst Shackletontól lehet a legtöbbet tanulni, aki nem csak nagyszerű vezető volt, de jó elbeszélő is. A jó vezetővé válás ismérveit Margot Morrel és Stephanie Capparell A Shackleton-modell című könyv 73-74. oldalán összegzi.

Milyen megismert konnektivizmushoz kapcsolódó oktatási módszereket szeretnél kipróbálni a munkád során?

A konnektivizmushoz kapcsolódó módszereket egy részét már a kurzus előtt rendszeresen használtam, nem csak a saját munkámban, de az általam tartott képzéseken is ;-) A legutóbbi - két hete indult - felhasználói képzésen a fogalomtérkép készítésére próbáltam meg rávenni a résztvevőket. Bevallom nagyobb sikerrel, mint amire számítottam. Ez az eszköz teljesen új volt számomra, alig vártam, hogy a képzés keretében másokkal is kipróbáltathassam. Mivel a tanfolyam résztvevőinek zöme velem egykorú, illetve nálam idősebb ez rendkívül jó eredmény. Ráadásul az új módszer bevezetésének izgalma jó hatással volt a felkészülésemre és ez kihatott az óra/foglalkozás színvonálára is. Kizökkentett a rutinból, amelynek a csapdájába oly könnyű beleesni. A megismert módszerek nem minden képzésnél alkalmazhatók, hiszen egy Windows felhasználói képzésen a fogalomtérképen kívül még más konnektivista eszközt nem ismertethetek meg a résztvevőkkel, de egy haladó internet felhasználóknak szóló képzésen erre már van lehetőségem. A lehetőséggel éltem és élni is fogok ezután is.

Az inspirátor szerepének és hatásának összegzése helyett egy idézettel zárom ezt a bejegyzést.

"A következő éjjel Kirk Maynard sirály ment oda a Rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. Jonathan lába elé rogyott.
– Segíts rajtam – suttogta gyenge hangon, ahogyan a haldoklók búcsúznak.
– Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni...
– Hát akkor rajta – mondta Jonathan. – Emelkedj fel velem a földről, és kezdhetjük.
– Nem értesz. A szárnyam. Nem tudom mozdítani a szárnyamat.
– Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba. Ez a Nagy Sirály Törvénye, a Törvény, amely Van.
– Azt mondod, tudok repülni?
– Azt mondom, szabad vagy.
Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőlködés nélkül széttárta szárnyát, és felemelkedett a fekete éjbe. Kiáltása felverte álmából a Rajt. Háromszáz méterről torkaszakadtából vijjogta: „Tudok repülni! Nézzétek! TUDOK REPÜLNI!”
"(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése