2011. július 15., péntek

A MoodleMoot és a hídverés

2011. június 23-25 között ismét megrendezésre került a MoodleMoot Konferencia, melynek immáron második éve van már könyvtáros szekciója is. Mi köze az eLearningnek, az LMS rendszereknek köztük a Moodlenak a könyvtárakhoz? A könyvtáros szekcióban elhangzott előadásokból kiderült, hogy bizony sok köze lehet, hiszen a könyvtárosok nem csak könyveket és egyéb dokumentumokat kölcsönöznek, vagy digitalizálnak, hanem képzések vagy foglalkozások keretében ismereteiket is készséggel megosztják az érdeklődőkkel, (jelenlegi és leendő) kollégáikkal. A legtöbben belső indíttatásból vállalják fel az oktató szerepét. Ez a konferencia számukra a szakmai tapasztalatcserénél jóval többet jelent. Önképzésükhöz ad támpontot, iránymutatást.
Sinka Róbert, az SZIE e-learning koordinátoraként SZIE E-learning stratégia 2.0 - a felnőtté válás küszöbén címmel tartott előadásában arra is rámutatott, hogy az learninget támogató könyvtár milyen jelentős befolyással van a befogadó intézmény, az egyetem életére is. Továbbá beszélt arról is, hogy a Moodle verzióváltása azontúl, hogy módszertani megújulást jelent, komoly változásokat hoz a szolgáltatás elosztásában is, melynek egyik vezérlő eleme egy Moodle Community Hub létrehozása, amely egyszerre definiálja újra a munkaszervezést és segíti a terheléselosztást is.

Az egyetemi könyvtárak e-learning használatáról, támogatásáról, az e-learning szolgáltatásokban betöltött szerepeiről több remek, érdekes előadást is hallhattunk:
A közművelődési könyvtárak közül is egyre több használja az e-learninget és a Moodle-t. "Felhasználó- és könyvtárhasználó-képzés 2.0?" című előadásom első részében a könyvtárunkban legutóbb szerzett oktatási tapasztalataimon túl a szolgáltatásaink és az e-learning jelenlegi és jövőbeli kapcsolatáról beszéltem.


Az első nap kerekasztal-beszélgetésének a témája a "Könyvtárak szerepe az eLearning szolgáltatásokban" volt. A könyvtárak nem csak a különféle adatbázisaik, tananyagtárházaik, de felhasználó és könyvtárhasználó-képzéseik révén már most jelentős szerepet töltenek be az eLearning szolgáltatásokban. Gyorsan változó világunkban a tanulás, a tanárok, a könyvtárosok szerepe is megváltozott. Ez a változás sokféle érzéssel és kétellyel jár. A tudás, az ismeretátadás, az oktatás közös ügye a tanároknak, oktatóknak, könyvtárosoknak, döntéshozóknak, gazdasági vezetőknek és az egész társadalomnak. Ezért arra van szükség, hogy folyamatossá, érdemivé és megalapozottá váljon a párbeszéd, a közös gondolkodás a tanulás, tanítás világának szereplői között.

Ez a konferencia különösen alkalmas erre, hiszen a résztvevőket bármilyen területről is érkezzenek összeköti őket a Moodle, az e-learning, a Mahara, a minél színvonalasabb, hatékonyabb oktatás  iránti érdeklődés.
E miatt fontos, hogy a beszélgetések során felmerülő kérdésekre adott válaszokat a megfelelő irányba tereljük. Az utóbbi időkben történt változások, illetve a bekövetkezni látszó változások a pedagógusokat és a könyvtárosokat egyaránt érzékennyé teszik. A könyvtárosok végzettségének és feladatainak a tárgyalásánál előkerült a tanár képesítés és tanári kompetencia problémája. Erre a felvetésre való reflexiók érzékenyen érintettek több pedagógust és könyvtárost. Ezek miatt a reflexiók miatt döntöttem úgy, hogy a konferenciáról csak most írok. Úgy éreztem szükségem van arra, hogy a beszélgetés során, az elhangzottak kapcsán keletkezett érzéseimtől kellő távolságra kerüljek. Tárgyilagosabban ráláthassak az elhangzottakra, történtekre. Azt érzékelem és látom, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy az oktatás során az elmélet és a tanárképzés sokat tesz hozzá a gyakorlat eredményességéhez. De, az is tény, hogy a sikeres és hatékony ismeretátadáshoz, tanításhoz bizonyos adottságokra is szükség van. Hiába kapja meg valaki a képzést, ha nem rendelkezik a megfelelő adottságokkal, kompetenciákkal nem lesz belőle jó tanár. A lányom első tanítónője pedagógusi diplomája, elméleti tudása ellenére csődöt mondott első osztályával. Szerencsénkre néhány hónap után elhagyta az iskolát és a pedagógusi pályát. Reménykedem benne, hogy megtalálta a személyiségének megfelelő foglalkozást, munkát. Hibába esnénk, ha ebből és a hasonló esetekből azt a következtetést vonnánk le, hogy az elmélet és a pedagógus-, andragógusképzés nem növeli az oktatási gyakorlat hatékonyságát, eredményességét. Számtalan példát lehetne felsorolni arra is, hogy tanári diploma nélküli szakemberek kiváló pedagógiai érzékenységüknek, személyiség tulajdonságaiknak köszönhetően eredményesen adják át ismereteiket másoknak. Többségük mindezt élvezettel teszi és azon van, hogy elméleti ismeretek hiányát pótolja annak érdekében, hogy még jobban, eredményesebben oktasson.  Az ilyen konferenciák, mint a MoodleMoot kiváló lehetőséget nyújtanak ehhez. Mi legyen előbb az elmélet vagy gyakorlat? Melyik a fontosabb? Kinek melyik? Nem hiszem, hogy érdemes ezen vitatkozni, hiszen mindenkinek másképpen hozza az élete, a sorsa. Az eredmény számít, a tanítványok visszajelzése és sikerei. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a kérdésekkel és a válaszokkal ne árkokat ássunk, hanem hidakat verjünk a különféle szakmák képviselői közé. Az eszmecsere, a közös munka, egymás tevékenységének, munkájának tisztelete, elismerése előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.

Oktatással, ismeretátadással többé-kevésbé így vagy úgy mindenki foglalkozik, ha másként nem szülőként, vagy munkatársként. A tanítás, a tanulás élet minden területén jelen van. Életünk során, hol az egyik, hol a másik szerepbe kerülünk
Vegyünk egy példát egy egészen más területről, ahol a probléma lényege ugyanaz! Egy nagymama attól még jól főz, és jól süt, hogy nem rendelkezik a szakács és cukrász művészet elméleti ismereteivel és nem rendelkezik ilyen irányú végzettséggel sem. (Kivételek természetesen itt is vannak ;-) ) A család ettől eltekint és jóízűen megeszik a nagyi finom főztjeit és sütijeit. Tudása és áldásos konyhai tevékenysége mégsem veszélyezteti a szakács és cukrász mesterek tudományát, szaktudásuk elismertségét, fontosságát. Folyamatosan tanul másoktól, bővíti az ismereteit különféle szakácskönyvek és főzőműsorok segítségével, mert mindig valami finomat, valami újat akar adni a szeretteinek. Arról nem is szólva, hogy pedagógusi diploma és az elméleti pedagógia ismerete nélkül megtanítja a gyermekeit, unokáit a konyhaművészet csínjára-bínjára. Az iskolában a pedagógusok viszont másra tanítják meg őket, olyasmire, amit a nagyi nem taníthat meg nekik, mert mindent nem tudhat egyetlen ember, legyen az szülő, nagyszülő, könyvtáros vagy pedagógus.

Azzal, hogy a könyvtárosok és más szakemberek átadják ismereteiket másoknak még nem akarnak pedagógussá válni, de szeretnék ismereteiket jobban, hatékonyabban átadni, mert ez az életük, a tevékenységük velejárója, ezért is érdeklődnek az e-learning, a Moodle, a Mahara iránt. Az eszközök, a konferenciák megadják a hídépítés lehetőségét az e-learning iránt érdeklődő pedagógusok és más szakemberek számára. Egymás kölcsönös segítése mindenki számára hasznos lehet. A résztvevőkön és a szervezőkön áll, hogy hidat vernek, vagy árkot ásnak. Bízom benne, hogy a MoodleMoot konferencia hídépítő szerepe megmarad.

A web 2.0 világa jelentősen átalakítja a tanulásról, az oktatásról, a tanárról, az oktatóról alkotott korábbi képünket. A tanár-diák, oktató-tanuló szerep egyre inkább átjárhatóbbá válik.  "El kell viselni, hogy a tanár, már nem a tudás egyetlen birtokosa, forrása, és a tanulási folyamat főszereplője." - írja Főző Attila a blogjában. Nemrég egy paptól hallottam hasonlókat. Ő azt fejtegette, hogy az egyház, a papok szerepe micsoda nagy változáson megy át (akárcsak a könyvtáraké, könyvtárosoké). Akár akarjuk, akár nem valamennyien egy oktatási paradigmaváltás részesei vagyunk.


A második nap előadásai újabb információkat, érdekességeket tartogattak számomra. Most csak néhányat említek meg közülük. (Akit érdekelnek a fel nem sorolt konferencia előadások is, az ezen a linken keresgélhet köztük.)

Paksi Attila virtuális előadása Ausztráliából nem mindennapi élmény volt. Attila előadásának köszönhetően betekinthettünk a szabadúszó (freelancer) munkavállalók nem könnyű, de rendkívül érdekes világába.  Klötzl Ferencet most is érdemes volt meghallgatni. Jól tettem, hogy átmentem az előadására a másik terembe. Vida Andrea az idén tavasszal végzett  mLearninges felmérésének eredményeit ismertette. Előadásából megtudhattuk, hogy mit is jelent nekünk felhasználóknak az mLearning. Határtalanságot. S azt is, hogy mi a legfontosabb a  tanulás folyamatában? Az állandó jelenlét. Miért? A válasz rejlik a részletes jegyzetekkel ellátott prezentációjában.
A második nap kerekasztal-beszélgetésének középpontjában a tartalomfejlesztés állt. A beszélgetés résztvevői többek között az alábbi kérdésekre kerestek válaszokat:
  • Milyen szemszögekből, nézőpontokból kell a tananyagfejlesztést nézni?
  • Mi a szerepe a vezetésnek a tananyagfejlesztésben? 
  • Milyen álláspontot kellene képviselnie a vezetésnek?
  • stb.

Milyen válaszok születtek?
  • Az e-learninges tananyagfejlesztés stratégiai döntés.
  • A tudomány és a tananyag nem ugyanaz. A tananyagnak attól kéne függnie, hogy kit képzünk. 
  • A vállalati szférának könnyebb tananyagot készíteni, mert pontosan tudja mit akar, mit vár el.
  • A tananyag nem az oktató tulajdona.
  • Az eLearning legfontosabb eleme a tervezés. Tervezéskor több szempontra kell odafigyelni. 
  • Egyenlőre még álom, hogy az eLearning tananyagfejlesztés önálló költségvetési tétel legyen.
  • Elkészült, befejezett tananyag nincs. Az a siker, ha még csináljuk.
A két konferencianap színvonalas előadásaira Papp Gyula és Vágvölgyi Csaba tutoriáljai tették fel a koronát. Rengeteg hasznos dolgot tanultam meg a Moodle új változatáról és a tananyagfejlesztésről.