Amikor beiratkoztam a HTK01 kurzusra biztos voltam benne, hogy sok újat fogok tanulni. Arra azonban nem számítottam, hogy olyan felismerésre jutok, mint amilyenre Wilber Integrál szemléletének olvasása közben jutottam.
A könyv 153-154-dik oldalának olvasásakor döbbentem rá, hogy már valójában 15-16 évvel ezelőtt találkoztam az integrál szemlélettel, csak nem tudtam róla, hogy az, mivel egy szépirodalmi mű köntésébe volt bújtatva. Richard Bach Jonathan, a sirály című művéről van szó. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor olvastam újra, de mindig előveszem, ha rossz passzban vagyok, ha megerősítésre van szükségem, ha biztos akarok abban lenni, hogy jó úton járok. Csak most tudatosult bennem, hogy ez a könyv valójában A TÉRKÉP számomra. Segít eligazodni az élet dolgaiban, az élethez való viszonyomban. Eddig olyan volt számomra, mint a gyermek számára a kedvenc meséje. Bár már százszor hallotta, szó szerint kívülről tudja, de újra és újra hallani akarja. Nem tudja miért, de azt az bizonyos mesét szereti. A mese a tudatalattijába hatolva teszi a dolgát. A mesének sok rétege van, annyit látunk belőle, amennyit tudatosítunk magunkban. A gyermek tudatalattija révén jóval többet megért belőle, mint az gondolnánk. Ha elkezdjük lefejteni a mese rétegeit, akár a hagyma leveleit, eljutunk a közepéig, a lényegig. Mindenki annyi réteget ("levelet") fejt le, amennyire képes.
(A mese erejéről lásd Koszecz Sándor A mese gyógyító ereje című előadását - videó, audio (mp3))
A könyv említett részlete:

(Wilber, Ken: Integrál szemlélet. Danka Miklós, 2008.)
Ugyanez az irodalom nyelvén:

Sullivan sirály akarva, nem akarva elnevette magát. – Te, te szédült madár – mondta szeretettel. – Ha egyáltalán valaki képes rá, hogy a földhözragadtaknak megmutassa, hogyan láthatnak át ezer kilométereket, hát az Jonathan Livingston sirály lesz."
(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 53 p.)
A rádöbbenés izgalmában rögtön levettem a polcról a könyvet. Bárhol olvastam bele, minden mondatában az Integrál szemléletet véltem felfedezni.
"Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül." (Szintek)
"De elkövetkezett az a nap amikor Chiang eltűnt. Csendes kis beszédet tartott a sirályoknak. Mind ott volt. Intette őket, hogy tanuljanak szüntelenül, hogy gyakoroljanak és törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan egészéből mind többet és többet ismerjenek meg."
(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 49 p.)
Míg Wilber az integrál szemléletet a filozófia oldaláról tárja az olvasó elé, addig Bach az irodalom eszközével a földhözragadtaknak is képes megmutatni, hogy hogyan LÁTHATNAK. Mind két könyv a maga nemében kiváló, de nem mindegy ki mikor, a fejlődés milyen szintjén és hogyan találkozik a szemlélettel. Ezért úgy vélem, ha egy szülő, egy nevelő, vagy tanár az integrál szemlélettel szeretné megismertetni a gyerekét, a neveltjeit, illetve a diákjait valószínűleg nagyobb és tartósabb hatást ér el, ha először Bach könyvét adja a kezébe (kezükbe).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése