2010. november 20., szombat

A netgeneráció és a többiek

A netgenerációra internetezési szokásaira koránt nincs olyan jó rálátásom, mint a pedagógusoknak. Ezért ez a hiányosságomat megpróbáltam pótolni a szakirodalomból, cikkekből. (Lásd a bejegyzés végén lévő hivatkozásokat.) Foglalkozásom révén azért időnkét alkalmam nyílik személyes találkozókra a netgeneráció tagjaival. A héten két újabb tanulócsoport tett látogatást a könyvtárunkban. A látogatás időtartama egy, maximum két tanóra, amelyből jó esetben fél óra az, amit nekem kell megtartani. Ennyi idő csak benyomások szerzésére elegendő. A szolgáltatások bemutatása kapcsán feltettem a diákoknak néhány kérdést.

A válaszaik, reakcióik összességében megegyeznek a felmérésekkel. Ami viszont számomra, mint felnőttoktató számára meglepő volt, hogy a harmincegynéhány fős csoportból csak néhányan hallották az e-learning fogalmát, viszont magával a fogalommal egyetlen diák sem volt tisztában. A blended learning fogalmát egyetlen tanuló sem ismerte. Ami így önmagában nem baj, hiszen az, hogy milyen eszközökkel oktatják őket nem rajtuk múlik. Iskolát választhatnak (jó esetben, hiszen az iskola felvételiztet, s a szülő is befolyásolja - olykor meg is szabja - a választást) oktatási eszközt, módszert és tanárt nem.

Az idő rövidsége miatt 5 percben bemutattam nekik a Voice Thread szolgáltatását és egy online beszélgetésre invitáltam őket. Hogy kapok-e majd válaszokat, az majd kiderül. Az URL címet mindenesetre egy papírlapra kinyomtatva átnyújtottam nekik.

Kedves látogatóm, ha van kedved gyere, beszélgess velem/velünk az olvasásról!




A felolvasógép bemutatásához mindkét csoportból kértem egy-egy jelentkezőt. Az egyik csoportból rögtön akadt egy, a másikból viszont jelentkező híján a tanár jelölte ki. Mi az oka? Miért nem kíváncsi rá egy nagy létszámú csoportból egyetlen diák sem?
Ken Robinson előadása kapcsán merült fel a kérdés bennem: Nem lehet, hogy nem a kreativitást, hanem a kezdeményezőkészséget, a kíváncsiságot öli ki az iskola, vagy a szülő a gyerekből? A gyerek kíváncsisága vele született adottság, a fejlődésének a mozgatórugója.

A kíváncsiság kiélése teret és bizonyos fokú szabadságot igényel, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
A netgeneráció tagjai az internet, a mobil eszközök révén könnyedén hozzáférnek a virtuális terekhez, illetve maguk alakíthatják ki azokat a tereket, ahol szabadabbnak érezhetik magukat mint a valós térben. A közösségi lét a 16-22 éves korosztály lételeme. A korosztály tagjai a közösséghez való tartozásukat mind a két térben kiélhetik. Dr. Fehér Péter és Hornyák Judit szerint arra a kérdésre, hogy a netgeneráció tagjai miért regisztrálnak a közösségi oldalakon, a legjellemzőbb válasz: "Mert ott vannak a barátaim/osztálytársaim." A netgeneráció számára a napi kapcsolattartás tehát nyilvánvalóan a közösségi oldalakon folytatódik valamilyen formában. A 2007-es Wip jelentés szerint ha az embereknek számítástechnikai problémájuk akad segítséget többnyire a barátaiktól , társaiktól kérnek. A saját tapasztalataim is ezt igazolják. A netgeneráció tagjaira valószínűleg ez még inkább igaz.

"Azt mondják, hogy az információ, a tudás hatalom. Ezzel nem feltétlenül értek egyet: szerintem ugyanis az információ megosztása jelenti a hatalmat. A tudósok minden bizonnyal egyetértenek ezzel, mert a tudományos világban az információs adatbázisok megosztása teszi lehetővé a kutatóknak, hogy lássák, mit fedeztek már föl a világ más tájain. Az adatbázisok megosztása hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének - az űrkutatásban, az orvostudományi kutatásokban és valamennyi tudományágban. A tudás megosztása olyan óriási lehetőséget jelent, ami korábban nem volt elképzelhető, de az internettel elérhetővé vált. Az információhoz való hozzáférés lehetővé tétele hatalmas adottság, amit mindenképpen ki kell használni, sőt támogatni kell."

Az információ megosztása a felsőfokú oktatásban résztvevők számára természetes. Többnyire nem nyilvánosan, hanem zárt körben osztják meg információikat. A neten számos eszköz áll a rendelkezésükre. Az egyik legnépszerűbb a Google Csoportok szolgáltatása. A levelezős hallgatók számára ez óriási segítség. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy az ilyen közösségeknek a tanár nem tagja. Ennek több oka is lehet. Egyik lehetséges ok, amit az egyik könyvtárlátogató csoport tanárától hallottam. Úgy érzi, hogy számítástechnika, internet használat terén csak kullog a diákok után. Ő úgy tartja, hogy egy új eszközt csak akkor használ és tanít, ha jobban tudja kezelni, használni mint a diákjai. Nagy dilemma, mert ehhez fel kéne adni azt a szemléletet, hogy az a jó tanár aki mindent jobban tud, mint a diákjai. A régi, mélyen gyökeredző tekintélyelvű szemléletet le kéne cserélni olyanra, amelynek a középpontjában a partneri viszony, a közösség, az információmegosztás áll. S akkor majd nem okoz gondot egyik félnek sem, hogy van amiben a tanár a jobb, van amiben a diák, s az, hogy a tanár a diákjától tanul az éppen olyan természetes lesz, mint az, hogy a diák tanul a tanártól. Igen ám, de hogy birkózik meg ezzel a tekintélyelven működő társadalom? Ez nem fog menni egyik napról a másikra, csak lépésről lépésre, apránként. Mire ezt elérjük a technikai fejlődés lehet, hogy már újabb változások szelét fogja magával hozni.








A gondolat menet végére ide kívánkozik egy részlet Kielbeck Mara cikkéből:
„Nyilván fontos, hogy egy kereskedelmi oldal alkalmazza a legújabb fejlesztéseket, de ez önmagában kevés. Ma az a leglényegesebb, hogy ne csak tartalmakat tegyen közzé, hanem interakciót kezdeményezzen a fogyasztókkal” – mondta Csomor Tamás. – A vásárlók sokszor többet tudnak a termékről, mint maga a kereskedő, ezért nem elég, ha a weben információkat nyújtunk; a fogyasztókkal partnerként kell felvenni a kapcsolatot.”

Bátran cseréljük ki az üzleti élet szavait az oktatásban használatos kifejezésekre (iskola, tanár, diák stb.)! Egyből kiderül, hogy a két különböző szféra problémái ugyanott gyökereznek. Hol az a gyökér?

Biztos hogy generációs problémákról kell beszélnünk? Vagy inkább egyéni hozzáállásról, társadalmi elvárásokról, szokásokról, beidegződésekről, lehetőségekről? Ez mindig felmerül bennem, amikor felnőttoktatóként 30-70 év közöttieknek segítek informatikai alapismeretek megszerezésében, bővítésében.


Kapcsolódó hivatkozások, irodalom:

Dr. Fehér Péter - Hornyák Judit Netgeneráció című cikksorozata:

A háló halott
A magyar társadalom és az internet. World Internet Project (WIP) 2007 gyorsjelentés
Blogoljanak-e a hallgatók?
EU Kids Online nemzetközi jelentés - Vezetői összefoglaló
Internetezési szokásaink: 10-ből 7-en a közösségi oldalakon
Ithaka Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központ letölthető anyagai
Kielbeck Mara: Mindenható web
Ságvári Bence: A kreatív gazdaság jelene és jövője (DAT2007 konferencia, 2007. november 21.)
Ságvári Bence: A második felvonás előtt (UNITIS Hírlevél)
Százból csak öt magyar blogol

10 megjegyzés:

  1. Röviden: gratulálok, igazán tartalmas tanulmányt írtál. Szerintem, számos szakmai oldalon megállná a helyét.
    A pedagógus (tanár) személyiségéről, modern szerepéről folyamatosan viták zajlanak. Számomra sem a két lábon járó tankönyvet, lexikont vagy minden tudás hordozóját jelenti. Persze azt sem, hogy "tudáshiányos" legyen :(

    VálaszTörlés
  2. Tapasztalatom szerint pozitív erőket hozunk ki azokból a tanulóinkból, akik előtt bátran vállaljuk, hogy valamiben ők többet tudnak. Nemhogy csökkenne, hanem nő előttük megbecsülésünk. Határtalan igyekezettel próbálják tudásukat átadni számunkra. Ezáltal a személyes kapcsolatunk is közvetlenné, barátivá alakulhat.
    Gratulálok Andi munkádhoz!

    VálaszTörlés
  3. Éva, köszönöm. Nagyon örülök, hogy tetszett. Élvezettel kutakodtam a témában. Fantasztikusan jó, érdekes írásokra, tanulmányokra bukkantam.
    Teljesen mértékben egyet értek veled. Ma már nem lehet mindent tudni, hiszen az emberiség akkora tudást halmozott fel, hogy ennyi tudás, ismeret megszerzésére nem elegendő egyetlen emberélet. Úgy látom, érzékelem, hogy a pedagógus személyisége, az ismeretszerzéshez való viszonya, az empatikus és a pedagógiai feladatok ellátásához szükséges többi készsége, fejlődőképessége egyre fontosabb tényezővé válik az oktatási folyamatban.

    VálaszTörlés
  4. Irma,a tapasztalataid megosztása mások számára sokat jelenthet, hiszen bátorságot, erőt adhatnak korábbi oktatási módszereik, szemléletük megváltoztatásához. Hozzászólásoddal nem csak kiegészítetted, de meg is erősítetted a bejegyzésben leírtakat.
    Köszönöm Neked és a gratulációt is.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó írás, a linkgyűjtemény meg impozáns.
    Most olvashatok... :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó kérdést fogalmaztál meg a végén!! De az eleje, meg a közepe is tetszett:-)

    VálaszTörlés
  7. A könyvtári órákhoz sok ötletet kaptam Tőled, amit nagyon köszönök.
    Az írásod nagyon tetszett:))

    VálaszTörlés
  8. Tyű, én ezt próbálom nagyon keményen alkalmazni a saját gyakorlatomban. Amikor az ember "főállású" tanár, szüntelenül tanárszerepben, és szintén főállású diákokkal van dolga, hagyományos intézményi keretek között, akkor ez, hm, nem könnyű. De megéri :)

    VálaszTörlés
  9. Micsoda írás! Én is gratulálok!
    "Nem lehet, hogy nem a kreativitást, hanem a kezdeményezőkészséget, a kíváncsiságot öli ki az iskola, vagy a szülő a gyerekből?" Mennyire egyetértek veled! És ez összefügg az együttműködés-képtelenséggel, az ön-leértékeléssel és a kockázatkerüléssel, ahogyan azt megfogalmaztad.

    VálaszTörlés
  10. Könyvet fogok írni a blogodból ha ez így megy tovább :)

    VálaszTörlés