Úgy tűnik, mintha csak most kezdtük volna el és máris véget ért a kurzus. Hasznos volt. Köszönet érte a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt. Nem csak Palócz Istvántól és Kulcsár Zsolttól tanultam sokat, de a osztalyterem.hu valamennyi bloggolójától, hozzászólójától is, vagyis a közösség tagjaitól. Hogy mit tanultam, mi ragadott meg azt bizony hosszasan mesélhetném. Így most hirtelenjében csak néhány példát ragadnék ki. Racskó Réka blogjának mottóját a konnektivista tanulásról rendkívül találónak vélem "..a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell", akárcsak Kis Márta frappáns blogbejegyzése a képzés céljáról, indulásáról. Duchon Jenő "A tanár, mint zavaró tényező" című bejegyzése a tudás háló összeomlásáról és újjáépítéséről, a zavarkeltésről, mint módszertani feladatról, eszközről a tanár szerepét számomra egy újabb megvilágításba helyezte. Prágai Tamás "Jelentő tudás" című blogbejegyzésében lévő angol tanítás/tanulás kapcsán létrehozott fogalomtérkép láttán döbbentem rá először a fogalomtérkép hatékonyságára, alkalmazhatóságára, melyet a Makány Tamással készített interjú még inkább megerősített. Habosvilla "Korunk enciklopédiájáról" a Wikiről remekül összegzett tapasztalatait osztotta meg velünk. "... (sőt, a könyvtárosok nagyon is alkalmasak lennének a szerkesztésre úgy általában is), de némi gúnnyal és elutasítással találkoztam, hogy "ugyan, kiket érdekelne ez?!". Azt hiszem, nagyon is sokakat, ha nem előbb, akkor majd utóbb." Mint szakmabeli teljes mértékben egyetértek vele. Klötz Ferenc Twitter és egyéb huncutságok blogbejegyzése a legjobb példa arra, hogy nem is olyan nagy baj, ha a tanuló a házi feladat helyett mással foglalkozik. Sőt rendkívül hasznos lehet, amint azt az eredmény is bizonyítja ;-) Még tudnám folytatni a sort. Ha minden blogbejegyzést elolvastam volna, akkor lehet, hogy abba se tudnám hagyni. Csak az a volna ne volna...
Eleinte többen is úgy éreztük, hogy elveszünk az információ áradatban. Aztán mindenki a maga módján megpróbált utat vágni a beláthatatlannak tűnő rengetegben. Először az iGoogle-t vetettem be erre a célra. Létrehoztam egy HTK01 iGoogle oldalt. Így sikerült egy helyre aggregálnom a különféle csatornákon érkező infókat. A végefele hozzáfogtam a hat hét alatt összegyűlt anyag rendszerezéséhez annak érdekében, hogy a későbbiekben bármikor könnyen megtaláljam azokat az információkat, olvasnivalókat, eszközöket amelyek elolvasására, megismerésére a képzés ideje alatt nem tudtam (kellő) időt szánni. A diigo-t már jó ideje használom, de a listák egymásba ágyazására csak most gondoltam. Eddig nem volt rá szükségem. A képzés kapcsán összegyülemlett hatalmas információ mennyiség egyéni rendszerezése ennek a lehetőségnek a kiaknázására késztetett. Természetesen nem kész listákról van szó. Terveim szerint egy részük folyamatosan változni, bővülni fog. A rendszert a HTK01 kurzus nevű (publikus) lista alatt alakítottam ki, azzal a megfontolással, hogy az allistákat a jövőben akár külön, akár máshol is felhasználhassam. (Az allista tartalma az oldal közepétől lefele elhelyezkedő listainfo rész összecsukása után válik láthatóvá. A listainfo rész becsukásához az oldal középét ketté választó vonal alatt lévő lefele mutató kis háromszögre (collapse) kell kattintani.)
Vannak elmaradt feladataim... Egy részüket valószínűleg nem fogom pótolni, de ez korántsem olyan nagy baj. Ez lenne a végszó? Talán. Utózöngék még biztos lesznek. Hamarosan ;-)
Gyerekkoromban élvezettel dobáltam kavicsokat folyókba, tavakba. Elvarázsoltak a vízbe eső kavicsok által keltett hullámok. A csónakok, a hajók jóval nagyobb hullámokat keltenek mint a kavicsok. Szabadvizi fürdőzés közben mindig ráfekszem a vízre, ha éppen arra jön egy csónak, vagy hajó és élvezem a hullámok ringatását. A képzés hajója által keltett hullámok elringathatnak, elsodorhatnak bennünket, de akár meg is lovagolhatnánk őket. Ha majd a hullámok elcsendesedtek tovább szörfölhetünk hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal egy újabb közösségen belül. Csak rajtunk múlik, hogy elringattatni, sodortatni hagyjuk magunkat, vagy pedig meglovagoljuk a hullámokat.
Eleinte többen is úgy éreztük, hogy elveszünk az információ áradatban. Aztán mindenki a maga módján megpróbált utat vágni a beláthatatlannak tűnő rengetegben. Először az iGoogle-t vetettem be erre a célra. Létrehoztam egy HTK01 iGoogle oldalt. Így sikerült egy helyre aggregálnom a különféle csatornákon érkező infókat. A végefele hozzáfogtam a hat hét alatt összegyűlt anyag rendszerezéséhez annak érdekében, hogy a későbbiekben bármikor könnyen megtaláljam azokat az információkat, olvasnivalókat, eszközöket amelyek elolvasására, megismerésére a képzés ideje alatt nem tudtam (kellő) időt szánni. A diigo-t már jó ideje használom, de a listák egymásba ágyazására csak most gondoltam. Eddig nem volt rá szükségem. A képzés kapcsán összegyülemlett hatalmas információ mennyiség egyéni rendszerezése ennek a lehetőségnek a kiaknázására késztetett. Természetesen nem kész listákról van szó. Terveim szerint egy részük folyamatosan változni, bővülni fog. A rendszert a HTK01 kurzus nevű (publikus) lista alatt alakítottam ki, azzal a megfontolással, hogy az allistákat a jövőben akár külön, akár máshol is felhasználhassam. (Az allista tartalma az oldal közepétől lefele elhelyezkedő listainfo rész összecsukása után válik láthatóvá. A listainfo rész becsukásához az oldal középét ketté választó vonal alatt lévő lefele mutató kis háromszögre (collapse) kell kattintani.)
Vannak elmaradt feladataim... Egy részüket valószínűleg nem fogom pótolni, de ez korántsem olyan nagy baj. Ez lenne a végszó? Talán. Utózöngék még biztos lesznek. Hamarosan ;-)
Gyerekkoromban élvezettel dobáltam kavicsokat folyókba, tavakba. Elvarázsoltak a vízbe eső kavicsok által keltett hullámok. A csónakok, a hajók jóval nagyobb hullámokat keltenek mint a kavicsok. Szabadvizi fürdőzés közben mindig ráfekszem a vízre, ha éppen arra jön egy csónak, vagy hajó és élvezem a hullámok ringatását. A képzés hajója által keltett hullámok elringathatnak, elsodorhatnak bennünket, de akár meg is lovagolhatnánk őket. Ha majd a hullámok elcsendesedtek tovább szörfölhetünk hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal egy újabb közösségen belül. Csak rajtunk múlik, hogy elringattatni, sodortatni hagyjuk magunkat, vagy pedig meglovagoljuk a hullámokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése