Hálózatok és motiváció

Hálózatok témakörében most leginkább a virtuális/hálózati közösségek témája érdekel (a fogalomtérkép mellett). Koncsag-Szász Előd a "Konnektivizmus fekete kalapban" blogbejegyzésében is ezzel a témával foglalkozik. A kérdését már én is sokszor feltettem magamban "Mit kellett volna /kellene másképpen csinálnom?". Tagja vagyok néhány hálózati közösségnek. Kettőnek az alapításában aktívan is részt vettem. A közösségek jelenleg is léteznek, de olykor-olykor felötlik bennem a megszüntetésük gondolata. Aztán kapok egy megerősítést és csinálom tovább. Hogy lehetne jobban, másképpen? Még nem tudom... ha tudnám máris jobban működnének ;-)

Barabási Gladwelt idézi a Hálózatok című könyvében:
"Az élet minden területén elszórtan van egy maroknyi ember, akinek igazán különleges adottságai vannak ahhoz, hogy barátokat és ismerősöket szerezzenek. Ők az összekötők."

(Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub, Bp., 2003. 80 p.)

Nos, ez az idézet szöget ütött a fejembe. Lehet, hogy nem elég a marketing és a kritikus tömeg, kell minimum egy összekötő. Összekötőnek születik az ember, vagy tanulható? Ha fejleszthető ez a képesség, akkor mennyire? Valószínűleg ez nagymértékben az illető alapbeállítódásától függhet. Milyen mértékben vannak meg bennem ezek a tulajdonságok? Ha megvannak fejleszthetem-e őket? Milyen szintre juthatok el?

Még nem létezett a Google csoportok szolgáltatása, amikor levelezős hallgatóként rendszergazdai munkakörömnek köszönhetően levelezőlistát hoztam létre a saját csoportom számára. Ez a közösség a mai napig számomra meghatározó. Nem volt se marketing, se kritikus tömeg egyszerűen csak olyan emberek kerültek össze, akik fantasztikusan jól tudtak együttműködni. Se előtte, se utána (még eddig) ilyen élményben nem volt részem. Ezért érzem úgy, hogy az "összekötőségben" kell lennie valaminek. Felhasználóként a Wikipédia esetében úgy vélem a meghatározó tény a technológia, az eszköz megléte és a kritikus tömeg lehetett. De! Ez mind nem lenne elég, ha nem állna mögötte egy aktív csapat. Az összekötők csapata. Max. 1-2 közösségben vehetünk részt összekötőként. A többinek csak passzív részesei lehetünk. Ennek egyszerű oka van. A közösségek száma napról napra gyarapszik és egyre inkább végtelennek tűnik a mezei felhasználó számára, az időnk viszont véges. Jól kell(ene) gazdálkodnunk vele és az erőforrásainkkal.
Most írás közben kukkantottam bele Hartyányi Mária blogjában és örömmel tapasztaltam, hogy legutóbbi (szombati) blogbejegyzése a közösség formálódás problémakörével foglalkozik.

Mi motivál abban, hogy a kurzust folytassam?
Ezek után ez már nem kérdés ;-) Keresem a válaszokat a felmerült kérdéseimre. Nem csak ezekre, amelyekről most ebben a blogbejegyzésemben írtam, de még sok másikra is. Remélem, hogy a kurzus segít abban, hogy megtaláljam őket, vagy legalább a hozzájuk vezető utat. Ezekről majd később...

Rádöbbenés

Amikor beiratkoztam a HTK01 kurzusra biztos voltam benne, hogy sok újat fogok tanulni. Arra azonban nem számítottam, hogy olyan felismerésre jutok, mint amilyenre Wilber Integrál szemléletének olvasása közben jutottam.

A könyv 153-154-dik oldalának olvasásakor döbbentem rá, hogy már valójában 15-16 évvel ezelőtt találkoztam az integrál szemlélettel, csak nem tudtam róla, hogy az, mivel egy szépirodalmi mű köntésébe volt bújtatva. Richard Bach Jonathan, a sirály című művéről van szó. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor olvastam újra, de mindig előveszem, ha rossz passzban vagyok, ha megerősítésre van szükségem, ha biztos akarok abban lenni, hogy jó úton járok. Csak most tudatosult bennem, hogy ez a könyv valójában A TÉRKÉP számomra. Segít eligazodni az élet dolgaiban, az élethez való viszonyomban. Eddig olyan volt számomra, mint a gyermek számára a kedvenc meséje. Bár már százszor hallotta, szó szerint kívülről tudja, de újra és újra hallani akarja. Nem tudja miért, de azt az bizonyos mesét szereti. A mese a tudatalattijába hatolva teszi a dolgát. A mesének sok rétege van, annyit látunk belőle, amennyit tudatosítunk magunkban. A gyermek tudatalattija révén jóval többet megért belőle, mint az gondolnánk. Ha elkezdjük lefejteni a mese rétegeit, akár a hagyma leveleit, eljutunk a közepéig, a lényegig. Mindenki annyi réteget ("levelet") fejt le, amennyire képes.
(A mese erejéről lásd Koszecz Sándor A mese gyógyító ereje című előadását - videó, audio (mp3))

A könyv említett részlete:

"Ha a személyesség fogalomkörében gondolkozunk, akkor ez az Isten mindenféle isten és istennő mögött, egy intelligencia-Abisszum, amelyből minden dolog keletkezik ebben a pillanatban. Ez "örök", de nem úgy, hogy örökké tart, hanem úgy, hogy mindig is jelen van, hiszen az időtlen Most kívül esik az idő múlásán. (Még Wittgenstein - a nagyhatású modern filozófus, aki arról volt híres, hogy a tények és a logika embere - is kijelentette: "Ha az örökkévalóságot nem úgy értjük, mint valami végtelen időtartamot, hanem mint időtlenséget, akkor az örök élet azoké, akik a jelenben élnek.") Más szóval: nem olyasvalami, ami vég nélkül zajlik időben, hanem olyan pillanat, amely teljesen mentes az időtől. Kiderül róla, hogy végtelen pillanat, időtlen Most és tiszta Jelenlét, mely a tenyerén hordoz minden időt - már ha tudjuk, hol keressük."

(Wilber, Ken: Integrál szemlélet. Danka Miklós, 2008.)

Ugyanez az irodalom nyelvén:

"Ne beszélj butaságokat! Hát mit gyakorolunk mi itt nap mint nap? Ha a barátságunk olyan dolgoktól függne, mint tér és idő, akkor ha végre sikerül legyőznünk a teret és időt ezzel egyidőben szétrombolnánk a testvériségünket is! Csakhogy ha legyőzzük a teret, egyéb sem marad, csak az Itt. S ha legyőzzük az időt, marad a Most. Nem gondolod, hogy az Itt és a Most között találkozhatunk egyszer-kétszer?
Sullivan sirály akarva, nem akarva elnevette magát. – Te, te szédült madár – mondta szeretettel. – Ha egyáltalán valaki képes rá, hogy a földhözragadtaknak megmutassa, hogyan láthatnak át ezer kilométereket, hát az Jonathan Livingston sirály lesz."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 53 p.)

A rádöbbenés izgalmában rögtön levettem a polcról a könyvet. Bárhol olvastam bele, minden mondatában az Integrál szemléletet véltem felfedezni.

"Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül." (Szintek)

"De elkövetkezett az a nap amikor Chiang eltűnt. Csendes kis beszédet tartott a sirályoknak. Mind ott volt. Intette őket, hogy tanuljanak szüntelenül, hogy gyakoroljanak és törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan egészéből mind többet és többet ismerjenek meg."

(Bach, Richard: Jonathan, a sirály. Édesvíz Kiadó, Bp., 1994. 49 p.)

Míg Wilber az integrál szemléletet a filozófia oldaláról tárja az olvasó elé, addig Bach az irodalom eszközével a földhözragadtaknak is képes megmutatni, hogy hogyan LÁTHATNAK. Mind két könyv a maga nemében kiváló, de nem mindegy ki mikor, a fejlődés milyen szintjén és hogyan találkozik a szemlélettel. Ezért úgy vélem, ha egy szülő, egy nevelő, vagy tanár az integrál szemlélettel szeretné megismertetni a gyerekét, a neveltjeit, illetve a diákjait valószínűleg nagyobb és tartósabb hatást ér el, ha először Bach könyvét adja a kezébe (kezükbe).

Térkép a térképről

A képzést megelőzően már hallottam a fogalomtérképészetről. Egyértelmű volt számomra, hogy meg kell ismerkednem vele. Az ismerkedés eddig elmaradt, mert valami más mindig fontosabb volt. Hol egy jó könyv, hol egy feladat, tennivaló jött közbe. Kulcsi javaslatára még a kurzus indulása előtt letöltöttem a Cmapot. Az installálásig már nem jutottam el, mert éppen csörgött a telefon és megint más lett fontosabb.

A szerda esti interjú Makány Tamással viszont meggyőzött arról, hogy a fogalomtérképészettel most kell megismerkednem.

Kedden vettem kezembe Wilber könyvét az Integrál szemléletről. Érdekes, de nehéz olvasmány. Már kb. az első 40 oldal után világosan láttam, hogy ez nem az a könyv, amit első olvasatra érteni fogok. Újabban - a szépirodalmi könyvek kivételével - rászoktam az olvasmányaim jegyzetelésére. Egy-két rajzot, ábrát eltekintve lineáris jegyzeteket készítek.
Az interjúban elhangzottak - hogy az információ az agyunkban dinamikusan, nem lineárisan szerveződik, hogy az információ megjegyzése, feldolgozása könnyebben megy a nem lineáris jegyzeteléssel - alapján úgy döntöttem, hogy Wilber könyvéhez fogalomtérképet fogok készíteni. Térképet a térképről.

A neten a google képkeresőjével rákerestem a fogalomtérképekre. Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan alakítják ki maguk számára ezeket az eszközöket. Vannak olyanok, akik már művészi fokon űzik a fogalomtérkép készítést. Szépségük a homokból szórt mandalákat juttatta eszembe, melyeket a buddhista szerzetesek rendkívüli gondossággal, türelemmel készítenek és amikor elkészül a gyönyörű alkotást néhány mozdulattal összeseprik, hiszen nem maga az alkotás a lényeges, hanem a folyamat, az elért tudásszint. Már nincs szükségük a mandalára, a tudás birtokosaivá váltak. A mandala csak egy eszköz, összesöprése a tovább lépést segíti. A fogalomtérkép készítésnél a megértés folyamata a döntő. Akkor jó a fogalomtérkép, ha eljutunk a jegyzetelt dolog megértéséhez. Utána akár össze is téphetjük a térképet, vagy (digitális fogalomtérkép esetén) törölhetjük, hiszen ebből a szempontból többé nincs rá szükségünk, mert az információt már beépítettük saját tudáshálónkba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben alkalmanként ne vehetnénk hasznát.

Elővettem egy A4-es lapot, egy tollat és hozzáfogtam életem első fogalomtérképének elkészítéséhez. Még dolgoznom kell rajta, mert amint elkészültem vele rögtön láttam, hogy néhány összefüggést nem sikerült megfelelően ábrázolnom. Színeket is alkalmaznom kell. Következő lépés a színek alkalmazása lesz, azt pedig a Cmap-os változat elkészítése fogja követni. Jó játék a térképesdi. Élvezem az alkotást ;-)

A konnektivizmus

Az első hét témája a konektivizmus volt. A többiek már minden leírtak róla, amit csak lehetett. Okosan, bölcsen, tömören. Késésben vagyok ;-( Mit írhatnék? Újat már úgysem tudnék, de a tanár úr azt mondta, hogy írni kell. ;-) Tehát írok... persze tudom, hogy elsősorban magamnak. Nekem fontos, hogy összegezzem, áttekintsem, végig gondoljam, hogy számomra miért fontos a konnektivizmus, mit jelent nekem, miért kezdtem el vele foglalkozni. Nos, lássuk!

Mit jelent nekem a konnektivizmus?

1. Szemléletet.
2. Kapcsolatokat.
3. Együttműködést.
4. Új ismereteket, lehetőségeket, inspirációt.
5. Új fajta viszonyt (partneribb) tanár és tanítványai között.
6. Szakmai fejlődésem útját, módját.

Mit jelent számomra hálózatban gondolkodni?

1. Új összefüggések, kapcsolódási pontok meglátását.
   
2. Információ-, gondolat- és véleménycserét.
3. Fejlődési lehetőséget.
   

Informatikus könyvtárosként a felhasználóképzések miatt elsősorban a konnektivizmus módszertana, eszköztára érdekel, az hogy milyen módszerekkel tudom megmutatni a képzéseinken résztvevők számára, hogy milyen módon, milyen eszközökkel találják meg a számukra szükséges információt, hogy szervezzék ismeretté, tudássá önmaguk számára. Másodsorban a hálózati közösségek érdekelnek, hiszen a könyvtárak is, mint annyi más intézmény és szervezet is változáson megy át. A könyvtárak szolgáltatásaiban egyre nagyobb szerepet kap a Web 2.0-ás eszközök, szolgáltatások alkalmazása, a virtuális (NING, Wiki) és valódi közösségek építése, működtetése. A virtuális közösségek témája iránti érdeklődésemet (anno) Koszecz Sándor Közművelődés 2.0 című dolgozata és az általa létrehozott virtuális közösség keltette fel.